Nincs szava a gyermektelen nőknek Ghánában, Japánban pedig a gyerekeseknek kell csendben meghúzniuk magukat. És még egy holland anyának is nehéz elfogadni, hogy nem lehet sem a gyerek, sem az anya mindig tökéletes.

Anyaság a világ körül című sorozatunk második részében bemutatunk egy ghánai újságírót, egy japán testépítőt és egy holland professzort. Mindhármuknak ugyanazokat a kérdéseket tettük fel: mit jelent számukra az anyaság? Milyen társadalmi elvárásokkal találkoznak saját társadalmukban, és mennyire támogató az ő közösségük? Mit üzennének a jövő anyáinak?

„A gyermektelen nőket semmibe veszik”

Mary Ama Kudom-Agyemang (55), Ghána, újságíró és kommunikációs szakember, háromgyerekes anya.

Anyaként az a küldetésem, hogy a gyerekeimben kialakítsak egyfajta felelősségérzetet, aminek a segítségével bármilyen helyzetben meg tudnak állni a lábukon, és felül tudnak kerekedni az élet viharain. Számomra az anyaság inspiráció és erőforrás. Segít jobban értékelni az élet ajándékát, és tudomásul venni azt, hogy az élet nem állandó, folyton változik. Megerősít abban, hogy – a gyerekeim és a családom érdekében – ha kell, tudjak az árral szemben úszni. Jó tanácsadóvá és vigasztalóvá tesz. Az anyaság számomra nemcsak arról szól, hogy a saját gyerekeimről gondoskodjak, hanem azt is jelenti, hogy segítsek a társadalom kevésbé szerencsés tagjain, főleg az árvákon, és támogassam őket.

Egy tradicionális társadalomban a lányok nevelésének központi eleme, hogy felkészítsék őket a házasságra és a gyerekszülésre. Tehát az anyává válás a felnövő lánygyermek életcéljainak fontos részét képezi. Ahhoz, hogy anyának nevezzenek, és tiszteletet vívj ki magadnak a családod vagy a szélesebb ismeretségi köröd szemében, biológiailag saját gyerekeid kell, hogy legyenek. Egy felnőtt nőt, aki sosem szült, itt nagyon megvetik: Olyannyira, hogy ha más gyerekét megkéri, hozzon el neki valamit vagy segítsen, a gyerek visszautasíthatja, és még vissza is vághat azzal: 

„Gyerektelen vagy, szülj magadnak saját gyereket és őt ugráltasd, engem pedig hagyj békén!”

Az a helyzet, hogy egy ilyen nőt, főleg közösségi szinten, a saját családtagjai is elűzhetnek. Még a kollégái is elutasíthatják a munkahelyén. Még az egyedülálló sokgyerekes nőt is jobban megbecsülik, mint egy házas, de gyerektelen nőt. A biológiai anyaszerep annyira meghatározó, hogy azt is megvetik, aki más módokon szeretne gyereket vállalni. Szóval az örökbefogadás sem segít. Ezek a sztereotípiák mélyen gyökereznek a tradicionális ghánai társadalomban, és minden törzsre kihatnak. Még értelmiségiek körében is teljesen elfogadottak, habár az oktatás és a modernizáció hozott némi változást. Láthatunk már néhány olyan példát, hogy meddő vagy gyermektelen nőknek saját teljesítményük, jelentőségük és felelősségük miatt sikerül kivívnia a családtagjaik és a társadalom elismerését.
A ghánai egészségügyi rendszer szerintem példásan támogatja az anyaságot. A várandós nők három hónap szülési szabadságra mehetnek, teljes fizetéssel. Az én munkahelyem, ahol nagyjából 15 éve dolgozom –  két gyerekem ezalatt született –, nagyon rugalmas. Ki lehet venni a szülési szabadság mellett az éves szabadságot is, ami a munkakörtől függően 28-tól 35 napig tarthat. Így akár 6-7 hónapig is foglalkozhatunk csak a kisbabánkkal, ami a szoptatás szempontjából is elég jó lehetőség. Ez viszont még nem minden:

amikor valaki szülés után visszatér a munkahelyére, nagyjából 6 hónapig részmunkaidőben dolgozhat, teljes munkaidős fizetésért. Szerintem ez a legjobb rendszer, amivel egy ország támogathatja az anyaságot.

Ami a társadalmi elvárásokat illeti: amint egy nő eléri a pubertáskort, szembesül azzal az elvárással, hogy gyerekeket szüljön. Ezért a tradicionális szellemiségben élő nőket nem bátorítják arra, hogy egyetemre menjenek – teljes időpocsékolásként állítják be. Ez a mentalitás is visszaszorulóban van, mivel az emberek kezdenek rájönni az egyetemi oktatás fontosságára. Attól függően, hogy honnan származik, nemcsak  a szülés játszik fontos szerepet egy nő életében, hanem a megszületett gyerek neme is. A patrilineáris rendszerben (vagyis amelyik az apaági leszármazást részesíti előnyben), ami főleg Ghána északi részén és a Volta-régióban elterjedt, az anyaságot akkor értékelik, ha az anya fiúgyereknek ad életet. Ez helyet ad neki a férje életében és családjában, ugyanis ha fiúgyerekeid vannak, és a férjed meghal, jogod lesz arra, hogy a férjed családja gondoskodjon rólad, mivel az örökség apáról fiúra száll. A matrilineáris (anyaági leszármazás szerint működő öröklési jog) rendszerben, ami főleg az Aka törzsben népszerű, nincs ilyen különbségtétel. A fiúgyerekeket és a lánygyerekeket is egyformán értékelik.  Itt viszont előfordul, hogy az apák a testvéreik gyerekeire több figyelmet fordítanak, mint a sajátjaikra és az akai férfiak elhanyagolják a gyerekeiket. A teher tehát az anyák vállát nyomja. Talán nagyobb a nyomás a nőkön abból a szempontból is, hogy keményen dolgozzanak annak érdekében, hogy gondoskodni tudjanak a gyerekeikről.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő most csak 300 forintért!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mit tanácsol Ama a jövendőbeli anyáknak?
Mennyit ér egy gyerek (forintban) Japánban?
Hogyan lehet két éves koráig szoptatni, ha három hónaposan bölcsibe adod a gyereket?
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 300 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta.