Ha nincs verseny, akkor nincs motiváció; ha nincs motiváció, akkor nincs futás.

Sokan vannak, akik a sérüléshez hasonlítják a mostani időszakot, amely otthonmaradásra kényszerít bennünket. Mások éppen ellenkezőleg: újra felfedezik a futás eredeti örömét azáltal, hogy nem kell a teljesítményelvárásnak megfelelni. Cikkünkben futóedzővel, pszichológussal és amatőr futókkal beszéltük át a „karanténfutás” nehézségeit és felszabadító hatását.
Az amatőr futók egy része nem csak úgy futkorászik bele a világba, hanem az edzéseiket célok motiválják – kisebbek, nagyobbak, szinte mindegy. Van, akit egy 10 kilométeres futóverseny teljesítése mozdít ki a kanapéról, sokakat a félmaraton lefutásának szándéka motiválja. A komolyabb sportolók maratonisták lesznek, és akinek további motivációkra van szükségük a táv növelésével, abból ultrafutó válik. Mint a 246 kilométeres Spartathlonon láthattuk tavaly, a magyar futók világelsők ebben a sportágban.
Persze az eszünkkel tudjuk, hogy futni önmagáért is jó, mert serkenti az anyagcserét, kedvező hatása van az állóképességre, erősíti az immunrendszerünket. Remek eszköz arra is, hogy gyakrabban nyitogassuk büntetlenül a fridzsider ajtaját a feszültségektől sem mentes otthoni karanténban. De mégis! Ahhoz, hogy heti háromszor-négyszer futócipőt húzzunk, valami pluszmotiváció is kell. Futótársaimnál úgy látom, az új cél alapvetően kétféle lehet: a megszokott táv gyorsabb teljesítése, vagy a táv növelése. A verseny, a pillanat, amire az ember készül, s ahol megmérettetik, talán az egyik legfontosabb motivációforrás nap mint nap. Csakhogy, mint annyi mindent, úgy az idei futóversenyszezont is tönkre tették a járvány miatt elrendelt korlátozások. Mindent lefújtak, a kis, vidéki terepfutásoktól kezdve a városi tömegversenyeken át, az ikonikus Balaton-kerülő futásokig.

Két hónap karantén után már látszik, hogy a legtöbb futót ez sem tántorította el attól, hogy rója a köröket. De voltak, akik más sport felé néztek, megint mások leeresztettek és begubóztak.

– Azt látom a tanítványaimon, hogy a legtöbben menekülésnek tekintik a futást ebben a nehéz időszakban. A home office következtében felszabadul a napi munkába járási idő, a kijárási korlátozások miatt nem tudnak szociális életet élni, ami szintén idő, s most másra lehet fordítani. A kényszer miatt megspórolt időt sok tanítványom még több futásra használja, annak ellenére, hogy nincsenek versenyek. 3-4 olyan futóm is van, aki ebben az időszakban 300-400 kilométert fut egy hónapban – osztja meg tapasztalatait Markocsán Sándor, vagyis ahogy sokan ismerik, Sanyosz edző, a Sanyoszistálló Könnyűatlétikai Klub alapítója. Elmondja: a karantén kezdetén nem a minőségi munka dominált, a sportolóinak azt ajánlotta, hogy a cél a szinten tartás legyen. – A járvány elején különösen fontos volt, hogy a futók ne tegyék ki a szervezetüket extra terhelésnek, ami miatt a vírus könnyebben megtámadhatja őket. Ráadásul a tavasz eleve olyan időszak, amikor a test kimerültebb, nem véletlenül beszélünk tavaszi fáradtságról. Ezért a tanítványaimmal a biztonságra törekedtünk: nem a fejlesztő munkára, hanem a kilométerekre fókuszáltunk – mondja Sanyosz, aki szerint néhány hete ez a biztonsági futás átalakult.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hogyan és milyen típusú edzésekké alakultak át a biztonsági futások? Az edző megosztja tapasztalatait az elmúlt két hónapról.
Ha nincs verseny, nincs motiváció sem?
A sportpszichológus azt mondja, ne a járványügyi vészhelyzet időszakában görcsöljünk rá az edzéseinkre.
Futók osztják meg tapasztalataikat arról, hogyan változtatta meg futásukhoz való viszonyukat a karantén.
Próbáld ki most kedvezményesen!