A szemünk előtt formálódik egy új generáció, amelynek közös élménye immáron nem csak az internethasználat elsődlegessége lesz, sokkal inkább az az időszak, amit tinédzserként karanténban kénytelenek tölteni. Valamit a világ most elvesz tőlük: azt az élménytömeget, amelyet az ember csak ebben az életkorban élhet át. Kérdés, miként tudják ezt földolgozni, s ebben a folyamatban milyen segítséget nyújthatnak számukra a szülők.

Egy generáció közös élménye a bezártság lesz?

Sokan idézik föl mostanában 1987 januárját, amikor akkora hó szakadt az országra, hogy rengeteg ember napokig képtelen volt elhagyni az otthonát. Ez mára inkább csak nosztalgia, de az érzés ismerős és valószínű, hogy ez a mostani  karantén még erősebben ég belénk, mint a hóesés emléke. Sok múlik persze azon, mennyi ideig tart a kényszerű bezártság, de az bizonyos, hogy ez a helyzet még azok életét is alapjaiban forgatja föl, akiket közvetlenül nem fenyeget a járvány. A 24 órás szobafogság próbára teszi az idegeket, kiváltképp a kamaszokét, akik most, e gyönyörű, napsütéses tavaszon sokkal inkább buliznának, ismerkednének, randiznának, illetve készülnének a ballagásra és az osztálykirándulásra ­– ám erre most semmi esélyük nincs. Holott ez az egyik legintenzívebb korszak egy ember életében: ekkor ismeri meg az első szerelem boldogságát és gyötrelmeit, ekkor szövődnek a felnőtt korba nyúló, mély barátságok. Az egymással való rivalizálás és a szülőkkel folytatott állandó viták ráadásul országos vészhelyzet nélkül is elég bonyolulttá teszik a kamaszok hétköznapjait. Takeshi Kitano író-rendező Fiú című tinédzserekről szóló novellás kötetének recenziója találóan fogalmaz akkor, amikor azt írja, hogy ez a korszak „keserédes bizonyítéka annak, hogy a felnőttkor gyakorta nem más, mint kísérlet arra nézve, hogy az ember kiheverje valahogy az életének azt az időszakát”.
A kötelező karantén tehát a 15-20 éves korosztályra rendkívül súlyos terheket ró. Eddig azt hitték, joggal, hogy övék a világ, de most a tág világ az otthonukra szűkül. Át lehet vészelni ezt az időszakot sérülések nélkül? Tehet valamit a szülő, hogy enyhítse a kamasz gyermeke helyzetét?

Tinédzser önkéntes karanténban az új típusú koronavírus járvány kitörése után. (Fotó: Getty Images)

A karantén akár az alkohol

„A lányom, Kata, 18 éves, a fiam, Zsombor, 20. Ilyen sokat, azaz lényegében napi 24 órát már nagyon régen voltunk együtt. Zsombor egy német egyetemen tanul, mérnök lesz, rendkívül szorgalmas. A karantén időszak alatt egy ideig még el-eljárt haverokkal, de aztán azok szülei megtiltották a személyes találkozást, így most általában videóparti keretében rendeznek közös >>ivászatot<<, lányok, fiúk közösen. Az a fura ebben az egész helyzetben, hogy minden transzparens, mindenki mindent hall” – meséli Orsolya, aki úgy látja, hogy fia, épp az internetes kapcsolatteremtés lehetőségei miatt, vagy talán azért, mert már 20 éves, nem éli meg olyan nagy veszteségként ezt a helyzetet. Nem így a lánya.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Kik azok a karantinik?
Milyen generációs ellentéteket hoz felszínre a kényszerű összezártság?
Hogyan hat a közös generációs élmény?
Miként tudunk segíteni abban, hogy gyerekeink minél kevesebb sérüléssel jussanak túl ezen az időszakon?
Próbáld ki most kedvezményesen!