Milyen hatással van az egyénre és a társadalom egészére a kényszerű elszigetelődés? Mennyire viseli meg a lelki és fizikai egészségünket a magány? Hogyan hat mindez az idősekre? És legfőképpen: vajon mit tanulunk mindebből?!

„Te láttad, hogy mi történik Kínában?” – kérdezte az öcsém telefonon január végén, és izgatottan közölte, hogy azonnal meg kell néznem a videót, amelyen látszik, hogy Wuhant gyakorlatilag bezárták; az emberekre rászögelték az ajtót és kész. Nekem akkor még túlzásnak tűnt a félelme, hogy a járvány pár hét alatt eléri Európát is, így próbáltam felhívni rá a figyelmét, hogy a 2003-as SARS-ot is megállították. Sajnos nem nekem lett igazam, és most már kizárólag telefonon beszélünk.
Amikor szembesülünk vele, hogy most mi van, mindannyian szorongunk, mert egyrészt nem találkoztunk még olyan helyzettel, ami ilyen mértékű változást hozna az életünkbe ilyen gyorsan, másrészt pedig azt sem tudjuk, hogy mi lesz a COVID-19 járvány kifutása személyes, gazdasági , politikai és szociális szinten. A szorongást pedig az tudná enyhíteni, ha tudnánk egymásnak támaszt nyújtani, de a fizikai elszigeteltségben ez nehezebb, mint amilyennek az ember gondolná.
Az elmúlt hetekben próbáltam tartani a lelket zokogó barátnőmben, aki mászkálós-örökmozgó típus, és úgy érezte, hogy nem fogja ép ésszel kibírni a bezártságot, egy másik barátnőmet arról győzködöm folyamatosan, hogy sem a fogfájása, sem a gyomorégése, sem az egyéb milliónyi hirtelen felfedezett tünete nem annak a jele, hogy eljött a vég, és ha lehet, ne szokjon rá a nyugtatókra, mert magam is tudom, hogy az nem szerencsés. És van egy harmadik barátnőm is, aki cisztás fibrózissal (veleszületett anyagcsere-betegség, amely elsősorban a tüdőt érinti) és abból adódó cukorbetegséggel él; ő magas kockázatúnak számít a vírus szempontjából, de fegyelmezett és csak néha sír. Én spórolok az erőmmel és sokat dohányzom.

Így élünk most

Elszigetelődtünk, holott az ember elsődleges reakciója, ha baj van, hogy összezár a többi emberrel. Ez viszont most nem lehetséges. Bár láttuk, hogy az olaszok és a spanyolok is erkélykoncertekkel próbálnak ellentartani, az igazság az, hogy ezek elszigetelt jelenségek, és nem mindenkin és főleg nem tartósan segítenek. Aki eddig nem volt magányos, most valamennyire meg fogja tapasztalni, milyen az, aki pedig eleve az volt, az még magányosabb lesz.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Milyen komoly pszichés veszélyekkel jár a magány?
Miért különösen veszélyes ítélkeznünk az idős korosztály felett?
Hogyan hathat a tartós elszigeteltség a jövőbeli kapcsolatainkra?
Próbáld ki most kedvezményesen!