A Katona József Színház kantinjának üvegén keresztül meglesem. Szebb, mint valaha. A tea gőze fátylat von az arca elé, töprengve belemosolyog, és hiába ülnek körülötte az asztaloknál, titkon rá-rápillantva, nem hagyja zavartatni magát. Derűs, és feltűnően nyugodt. Nyoma sincs a rebbenékenységnek, folyamatos éberségnek és belső vibrálásnak, ami pedig oly jellemző rá. Valami megváltozhatott. Koronczay Lilla interjúja.

– Szia! Jól nézel ki, szuper a hajad.

– Most jövök a fotózásról.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!