A szép emberek boldogabbak. Minden ezt üzeni, a média, a plakátok, a közösségi oldalak. Tinédzserek milliói szenvednek attól, hogy nem tudnak megfelelni a nőideálnak. Megöregedni pedig nem szabad, mert aki feladja, azt elhajítják. Soha nem volt ekkora fiatalságkultusz a világon. De vajon meddig érdemes elmenni? Lássuk, mit mond a plasztikai sebész, és mit a pszichológus. Koronczay Lilla írása.

Dr. Zapf István plasztikai sebész a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikája és a Da Vinci Magánklinika orvosa. Célja, hogy a hozzá forduló nők az esztétikai beavatkozás után testileg és lelkileg is jobban érezzék magukat.

– Milyen céllal jött létre anno a plasztikai sebészet?

– Eredeti feladata a veleszületett rendellenességek, a háborús balesetek és a daganat miatti csonkító műtétek utáni helyreállítás volt. Később kiterjedt egyéb korrekciókra is, mint például a túlfejlett emlők kisebbítése egészségügyi panaszok miatt. Az első ilyen jellegű műtéteket már az 1880-as években elvégezték. A szépségplasztikára azonban csak az elmúlt évtizedekben támadt tömeges igény. Nyilván nagy szerepet játszik ebben a műtéti eljárások technikai színvonalának emelkedése is. Az esztétikai beavatkozások ma már kielégítőbb eredményeket produkálnak, és kevesebb rizikót rejtenek. A helyreállító és az esztétikai műtétek között azonban nehéz éles határt húzni, ebben a szakma egyetért. Egy szülés utáni hasplasztika például mindkettőnek tekinthető, akkor is, ha az egészségbiztosító nem finanszírozza.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!