Ami kamaszként zavart, ma már jólesik – Puskás Dávid mesél édesanyjáról, Básti Juliról

Egy ünnepelt színésznő és egy sztárrendező gyerekeként születni, nos, azt gondolhatnánk, ez biztos recept az elhanyagoltságra. Puskás Dávid mégis egy rendkívül színes gyermekkorról mesél, aminek során nem szenvedett hiányt semmiben. Olyannyira nem, hogy ő maga is a színészpályát választotta. Szegő András beszélgetett vele.

– Kicsit lidérces érzésem lett, amikor azt tanácsolta, hogy ebben a presszóban találkozzunk. Utoljára ugyanis a nagymamájával (Zolnay Zsuzsa – a szerk.) ültem itt, sőt ugyanennél az asztalnál. Őt akkor ismertem meg, és lenyűgözött a méltósága, tartása, eleganciája, az a rajongás, ahogyan rég elhunyt férjéről, Básti Lajosról beszélt. Mesélt a megismerkedésükről, hogy miként bújtatták őt a nyilas érában, hogy milyen kegyetlen küzdelmet vívott önmagával egy-egy szerepért, hogyan forgatta végig halálos betegen az Abigélt, és ment onnan egyenesen a kórházba meghalni. És miközben ámulattal hallgattam, betoppant Juli is, csak hogy megnyugodjon, rendben megy minden…

– Igen, ilyen az anyukám. Szereti biztonságban tudni azokat, akiket szeret.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!