Rajongók százezrei virrasztanak éjszakánként, hogy a kedvenc sorozatukból „csak még egy” részt megnézzenek. A készítők pedig érzik a piaci keresletet, idén új évaddal jön például a Trónok harca és A szolgálólány meséje is. Abban megoszlanak a vélemények, hogy létezik-e sorozatfüggés, de a nézők abban egyetértenek, hogy egy jó sorozat segít másokhoz is kapcsolódni. Pór Attila írása.

„Nyilván korábban is néztem sorozatokat, voltak kedvenceim is, de »öntudatra« csak 2003- ban ébredtem. Belebotlottam a Tru Calling pilotjának első tizenhárom percébe. Megnéztem, mert érdekes volt a koncepció (Eliza Dushku, a napokat újraélő kórboncnoktanonc – imádom az időutazást, a krimit), és onnantól nem volt megállás. Elvesztem” – idézi fel a kezdeteket a sorozatjunkie. hu egyik alapító bloggere, Winnie. Eredeti nyelven falta a sorozatokat, az internetes fórumokon pedig néhány fanatikussal feliratokat készítettek a filmekhez, hogy „terjesszék az igét”.

„Akkoriban a sorozatoknak még negatív megítélése volt, hogy mindegyik csak szappanopera meg Dallas. Mi viszont láttuk, vannak sokkal izgalmasabbak is, például akkoriban indult a Lost, a Született feleségek, a Szökés meg a többi, ami ma már kultikusnak számít. Ezekre akartuk felhívni a figyelmet – mondja Winnie. – Ma pedig az a célunk, hogy irányt mutassunk ebben a világban, mert most meg boldog- boldogtalan sorozatokat gyárt, és hiába van hatszáz, ha az emberek csak százötvenre találnak rá. Abban próbálunk segíteni, hogy jó dolgokat nézzenek, ne ragaszkodjanak egy műsorhoz, ha közben utálják és bosszankodva nézik.”

Winnie először a John Doe-nál futott bele abba, hogy az első évad nyitott kérdéssel ért véget, ám a folytatás már nem készült el.

„Ez akkor sokkoló volt. Az újonnan induló sorozatok hetven százalékát sohasem fejezik be, mert alacsony a nézettségük, elég sok történetet vágnak így félbe, ergo rengeteg a frusztrált néző. Ennél csak az a nagyobb pofon, amikor egy sorozatot néhány rész után állítanak le, és még az évadot se zárják le. Kellemetlen, ha az ember beleringatja magát egy történetbe, tetszik neki, aztán megszakad a sztori – magyarázza a blogger. – Nekem ez már természetes, eleve látom a nézettségeket, tudom, melyik meddig fog élni. A racionálisabb néző amúgy is csak addig követ egy sorozatot, ameddig jó, utána másikra vált. A fanatikusok viszont kitartanának a végsőkig, őket jobban megrázza, ha félbeszakad az évad.” Winnie számtalan olyannal találkozott már, hogy valaki reggel elkezd egy sorozatot, és estére megnézi az egészet. (A szakzsargon ezt hívja „binge watching”-nak, darálásnak.) Egy ismerőse például elmesélte, hogy az egyik héten beteg volt, és azzal töltötte a napjait, hogy végigtolta a Miért éppen Alaszka? hat évadát.

„A binge watching hátrányát abban látom, hogy ha a sorozatot egy masszában nézzük, akkor elvész a lényege, az értelme, nehezen tudjuk megítélni a minőségét, és hajlamossá tesz, hogy ledaráljuk a rossz sorozatokat is, hátha a következő rész már jobb lesz. Sokan úgy állnak hozzá: ha már elkezdték, végignézik. Pedig egy sorozatot nem kipipálni kell, hanem megélni, élvezni – magyarázza Winnie, aki az előnyök kapcsán a közösségi élményt emeli ki. – A rajongók szívesen kommentelnek és elmélkednek a cselekményről, elolvassák a kritikákat, a színészekkel készült interjúkat. Számukra a sorozat világa kibővül, nem korlátozódik az epizód negyven percére. Az adott sorozat lesz a hobbijuk.”

A cikk folytatását a Nők Lapja Psziché 2019/2. lapszámában olvashatjátok el.

Szöveg: Pór Attila

Nyitókép: Getty Images

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!