A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, érdemes művész a legkedvesebb gyermekkori emlékéről és a tökéletes napjáról is mesélt.

Rost Andrea

1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

A nagymamám nevelt, akit rajongásig imádtam. A legkedvesebb emlékem, amikor hatéves koromban egy szolnoki lakótelepen laktunk, és anyák napja alkalmából azzal leptem meg, hogy lecsaltam a ház mögötti rétre, ahol leültettem, szedtem neki egy szép csokor mezei virágot, és elénekeltem a „Serkenj fel, kegyes nép” kezdetű népdalt. A nagymamám meghatódott a köszöntéstől, és boldogan ölelt magához.

2. Ki volt élete első szerelme?

Simon Templar, azaz Roger Moore, természetesen teljesen plátói értelemben. Lenyűgözött az angolosan arisztokratikus eleganciája.

3. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellene/kellett volna?

Sok kérdésem lett volna még… Úgy érzem, néha hálátlan, rossz gyerekként viselkedtem, de remélem, azért sok örömöt is szereztem nekik. Azt hiszem, azt kérdezném meg, hogy elég boldogok voltak-e velem.

4. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

Azt, hogy a pénzt hogyan kell beosztani. Költekező típus vagyok, ha megtetszik valami, amiről tudom, hogy nekem vagy másnak örömet szerez, szinte habozás nélkül megveszem.

5. Mit bánt meg utoljára?

Lehet, hogy azt bánom, hogy semmit sem bánok?

6. Kitől kellene bocsánatot kérnie, és miért? / Kinek kellene öntől bocsánatot kérnie, és miért?

A gyerekeimtől szeretnék így utólag bocsánatot kérni, mert az évek folyamán előfordult, hogy a második helyre kerültek, a hivatásom mögé. Nagyon-nagyon szeretem őket, és szeretnék több időt velük tölteni! Úgy érzem, tőlem nem kell bocsánatot kérnie senkinek, nem őrzök haragot senki iránt.

7. Hogy nézne ki egy tökéletes napja?

Reggel kilenckor ébrednék Hadész, a fekete kandúr és Jáde, a hófehér, kék szemű, mentett cicám dorombolására. Megetetném őket, ezután kimennék velük a teraszra, ahol már melegen süt a nap, és ráérősen elfogyasztanám a friss kávéból, mangóból és licsiből álló álomreggelimet. Délelőtt elmennék jógázni, majd az ebéd (egy finom húsleves) és úgy négy óra énekgyakorlás után beülnék a kedvesemmel egy moziba, és megnéznénk valami hasonlóan fantasztikus filmet, mint A víz érintése. Végül a Boutiq Barban egy izgalmas gin-tonik koktéllal zárnánk a napot, majd átaludnám az éjszakát.

8. Hol ette életében a legjobbat?

A japán Fujiwara Hotelben egy látványos és ízkavalkádban gazdag, húszfogásos vacsorán, ami majdnem két órán át tartott.

9. Kinek/minek a hangját szereti a legjobban?

A természetben a madárdal, a kerti csobogóm, a tenger, zenében pedig a cselló hangját szeretem.

10. Mire nem sajnálja a pénzt?

Ó, hát nagyon sok mindenre: kozmetikumokra, cipőkre, ruhákra, ékszerekre, élményekre szívesen költök, és természetesen mindenre, amiről tudom, hogy a hozzám közel állók, a szeretteim boldogabbak lesznek tőle. A pénz számomra önmagában nem érték, hanem az a jó, ha olyanra váltható, ami örömet szerez.

11. Mire sajnálja az időt?

Jóban vagyok az idővel, nem sajnálom semmire, mert minden pillanatban megélem azt, amit csinálok, ha a családommal vagyok, ha énekelek, dolgozom vagy e-mailt írok. Nincsenek elvesztegetett percek, maximálisan odaadom magam annak, ami épp történik velem. Az idő a barátom.

12. Ha földet örökölne, mit tenne vele?

A földem egyik felét szarvasgombával beoltatnám, ami nyolc év múlva teremne, és addigra lenne egy olyan okos kutyám, amelyik megtalálja, és kiássa. A terület másik részén pedig, úgy képzelem, egy mandulafaliget borulna tavasszal rózsaszín virágzásba, akár egy japán oázis. Imádom a mandulát, ahogy a mandulatejet és a marcipánt is.

13. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

A közlekedést. Vizuális típus vagyok, sokszor álmodoztam arról, hogy milyen jó is lenne napenergiával működő, egyszemélyes buborékokban, irányíthatóan lebegni a föld felett, és így utazni. Ezek a közlekedési eszközök a környezetet is tehermentesítenék. Ha hatalmamban állna, az összes szemetet is eltüntetném a bolygónkról.

14. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Rengeteg vágyam van! Szeretnék egy nagy játékfilmben szerepelni. Szeretnék az ékszerkollekciómnak egy „ékszerdobozt”: gyártót, forgalmazót, pici bemutatótermet. Szeretnék olyan helyekre utazni, ahol kevesen járnak, például vietnami barlangokba, apró szigetekre.

15. Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?

„Üdvözöllek! Jó gyerekem voltál, teljesítetted a küldetésed, büszke vagyok rád!”

16. Mi az, amit elenged ebben az évben?

Azokat a félelmeimet szeretném elengedni, hogy az álmaim, vagy amit elterveztem, nem sikerülnek. Advent idején minden vasárnap – amikor nincs fellépésem – reggel elmegyek misére, napközben sokat elmélkedem, lecsendesülök, a párommal és a lelkemmel foglalkozom, feltöltődöm.

17. Mit tervez a következő évre?

2019 különleges és tevékeny év lesz, hiszen nem titok: harminc éve vagyok a pályán. Huszonkét éve járok Japánba, ott tanítok is, így ezt a jubileumot többek közt júliusban, a negyvenedik éve megrendezett Kirishima Nemzetközi Zenei Fesztiválon fogjuk megünnepelni, Magyarországon pedig őszre tervezünk egy hatalmas gálakoncertet.

18. Mit kíván a Nők Lapja olvasóinak 2019-re?

Harmóniát. Ha valaki békében van önmagával, akkor nincs hiányérzete, nem frusztrált, szereti a környezetét, türelmes az őt körülvevő emberekkel. Ha harmóniára törekszünk, nem kell mindig erősebbnek lenni a másiknál, a nők és férfiak nem ellenfelek, hanem kiegészítik egymást, mint a jin-jang. Azt kívánom, hogy az olvasók (nők és férfiak egyaránt) találják meg a lelki egyensúlyukat, és töltsék szeretetben, bőségben a következő esztendőt!

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2018/51-52. lapszámában jelent meg.

Szöveg: Oláh-Koppány Andrea

Fotó: Dobos Tamás

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!