Szöszke, aprócska kisfiú. Úgy néz fel az anyjára, mint az istenre. Pedig, mint kiderül, nem az édesanyja. Örökbe fogadták. Milyen körülmények lehetnek azok, amelyek miatt egy anya kénytelen lemondani a gyermekéről? – ütött szöget a fejembe. Kérdésemre nemrég kaptam választ. Egy anya írt nekem, aki nyolc évvel ezelőtt adta örökbe az egyik gyermekét...

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy már nem hiányzik az az egy ölelés. Már vannak napok, amikor nem jut eszembe. Ritkán. Más ember lettem, miatta, érte. Tudom, hogy bearanyozza a szülei mindennapjait, hogy boldog gyerkőc lett belőle. Egy évben egyszer, ilyentájt, a születése napján kapok róla hírt. Már tudok rajta mosolyogni, már nem bőgök miatta éjszakákat át. Fényképe a retinámra ég… De nem tudom, milyen a hangja, a bőre illata, a nevetése. Ismeretlen ismerős. Úgy hordom keresztként, hogy közben újra megtanultam szeretni, magamat is – szólt a levél.
Nem egészen a semmiből érkezett. Ritával évekkel ezelőtt találkoztunk már, de végül úgy döntött, nem írhatom meg a történetét. Emlékszem, legnagyobb megdöbbenésemre nagy pocakkal tolatott be a kávézóba. Két év se telt el azóta, hogy örökbe adta a kislányát, és máris terhes! Nem értettem.
– Tudom, hogy furcsa – értett a szemem villanásából. – És ha még azt is tudnád, hogy Marikának van még négy idősebb testvére! …De most végre válunk a férjemmel. Nem bírom tovább. Veszekedések, gyámügy, perli tőlem a gyerekeimet, még azt is felhasználja ellenem, hogy lemondtam az egyik babánkról. „Milyen anya az olyan, aki eldobja a gyerekét?” – vágta oda a bíróságon. De hiszen pont ezért kellett örökbe adnom! Senkinek nem kellett szegény. És én nem voltam elég erős… Megbűnhődtem érte… Akit most a szívem alatt hordok, szerelemgyerek. Ezt az ötödiket meg fogom szülni, és fel fogjuk nevelni az új párommal. Talán ír lesz a fájdalmamra.

Hat évvel később

– Nem az ötödik baba volt, akit akkor vártam. Hanem a hatodik… – helyesbít most, hogy évek múltán újra beszélünk. – Hazudok magamnak is. Folyton. Azóta is… Anyám már a második gyerek óta azt mondogatta: minek annyi gyerek? Nem kell. Megnyomorítod magad velük. Akkor még nem érdekelt. A negyedik baba után azonban magam is kezdtem érzékelni, hogy az emberek hülyének néznek. Emlékszem, egyszer a buszon egy nő sajnálkozva szólt oda. „Kedvesem, ennyi gyerek!?” Mintha azt mondta volna: „Meg van maga őrülve?” A társadalom másképp van bekódolva manapság.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő most csak 300 forintért!
Ízelítő a cikk tartalmából
Őszinte vallomás egy gyermekét örökbe adó anyától.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 300 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta.