Iskolák, ahol jó gyereknek lenni – Alternatív sulik többszörös túljelentkezéssel

Négy iskola, melyek nagyon vágyottak valamiért, sokszoros, olykor tíz-tizenötszörös túljelentkezéssel – és nagyon jó hírrel. Egy közülük csak most alakul, de az alapiskolája miatt már most rengetegen állnak a virtuális sorban. De vajon mi a titkuk, miért ennyire kívánatosak ezek az intézmények a szülők szemében? Akovács Éva írása.

Azok a szülők, akiknek a gyermeke idén kezdi az általános iskolát, ilyenkor már napi szinten foglalkoznak az iskolaválasztással, amely több hónapos elfoglaltság. Sokan lista alapján járják az intézményeket, folyamatosan nyílt napokra látogatnak, tanító nénikkel egyeztetnek. Viszont érdemes odafigyelni a dátumokra, mert nem mindenhova áprilisban kell jelentkezni! Az AKG új általános iskolájába, amely 1-5 évfolyamokat indít, például január 15-e a határidő. Szóval, figyeljünk, le ne késsük!

GYERMEKEK HÁZA

Nagy a túljelentkezés, szájhagyomány útján terjednek a kitűnő eredményeik, máshogy tanítanak, és máshogy tanul itt a gyerek. A továbbtanulási eredményeik jók, a szülők elégedettek. Tény, hogy nem ehhez vagyok szokva. Az igazgató néni puszit dob a kicsiknek, ők pedig tegezve, mosolyogva köszöntik őt. A szobákban négy-öt csoportra osztva ülnek a tanulók, egyik csoportnak magyaráz a tanár, a többiek halkan beszélgetve külön dolgoznak. A Gyermekek Házában ez a tanulás mindennapos rendje.

ITT MINDEN A GYERMEKEKÉ

„Hatalmas igény van olyan iskolákra, melyek a gyermekek egyéni sajátosságait elfogadják, értékként kezelik, és ahhoz igazítják a tanulást. 21. századi iskolára vágynak a szülők – mondja Kókayné Lányi Marietta, a Gyermekek Háza igazgatónője. – Egyre jobban fókuszba kerül a szociális kompetencia fejlesztése, az együttműködés, a tanulás tanulása. Amikor azzal szembesülnek a szülők, hogy az iskola nehezen kezeli a gyerekük másságát, aki olyan tüneteket produkál amiket eddig nem: szorong, kedvetlen, akkor megijednek.”

Több évfolyamuk minden osztályára várólistájuk van. Tanároknak is tartanak továbbképzéseket, szakmai napokat, ahol megmutatják, mi az, ami szerintük nekik jól megy. Állítják, hogy ezek megtanulható dolgok, és hihetetlen éhség van a tanárokban a továbbképzésre. Az persze kérdés, mennyire tudják a látottakat a saját iskolájuk oktatási módszerébe integrálni.

„Próbáljuk követni a hozzánk jelentkező tanárok munkáját, és az a tapasztalatunk, ha a tantesület jelentős hányada részt vesz a képzésünkön, akkor vannak már látható eredmények az ő intézményükben is. Olyan is van persze, ahol elhal a lendület… Közel húsz éve képezzük a tanárokat, nem gondoljuk, hogy nálunk van a bölcsek köve, de a célunk, hogy legyen elfogadott az a gyakorlat, hogy az általános iskola igazodjon a gyerekek sokszínűségéhez, ne a gyerekek az általános iskolához” – magyarázza az igazgatónő.

Láthatóan ez az elv a szülőket is vonzza, hiszen a februári tájékoztatóra több mint kétszázan jöttek el. Az igazgatónő ilyenkor elmagyarázza, miben más ez az iskola, mint amiben ő felnőtt: itt a különbözőség érték, nincs csúfolódás, nincs kirekesztés. A gyerekek kis csoportokban dolgoznak, saját, jelenlegi szintjük alapján. Nem osztályoznak, szövegesen értékelnek hatodikig, csak a pozitívumokat emelik ki.

„Elhívjuk a gyerekeket egy játszódélutánra. Figyeljük őket, nem mérünk semmit, egy feltételünk van: a gyerek iskolaérett legyen. A rengeteg jelentkezőből 24-et tudunk felvenni – folytatja Kókayné Lányi Marietta. – Nem akarjuk, hogy úgy éljék meg, az ő hibájuk, hogy nem kerültek be. Ez a mi hibánk. Mi vagyunk kicsik és erőtlenek, hogy nem tudunk továbbfejlődni. Ez persze a szülőket nem nyugtatja meg… Fontos számunkra az integráció. Minden osztályban van 2-3 sajátos nevelési igényű gyerek, hallás-, látássérült, Down-szindrómás vagy végtaghiányos. Tavaly harminckét gyerek jött erre a 3-4 helyre, és mind integrálható lehetne. Értük nagyon fáj a szívem. Mindannyiunkat megvisel ez, hiszen akit nem veszünk fel, kikerül a rendszerből. Próbálkozunk a kerületben több iskolában is, hogy vágjanak bele, integráljanak, mi segítünk. Az osztálytársak hamar hozzászoknak, például beleülnek a kerekesszékbe, így megtapasztalják, hogy milyen érzés, ha nem tud valaki járni, átnéznek egy homályos papíron, hogy lássák, milyen a látássérült társuknak, kipróbálhatják az adóvevőt, ami a hallássérült fülében van. Belőlük empatikus, jó fej felnőttek lesznek.”

KISASZTALOS TANULÁS

A differenciált tanulás működik, sorra nyerik a versenyeket a gyerekek. Az olvasást egyéni szintekhez igazítva tanítják a Gyermekek Házában, az nem megy tovább, aki elakad egy betűnél. Az elsősök közt van, aki olvas, ő már kis meséket olvas, van, aki a betűtanulásnál tart, akár hat-hét szint is lehet egy osztályon belül. Olyan, mint a régi falusi iskolákban, ahol több korosztály járt egy csoportba. Az alap a gyerek ismerete, tudni kell róluk mindent, és nincs siettetés.

„Nem kell karácsonyra írni-olvasni – mondja az igazgatónő. – Akkor veszítjük el a gyereket, ha sürgetjük a betűtanulást, nem hagyunk időt az érésre, aztán amikor az olvasást már eszközként kellene használni, akkor nincs meg ez az eszköz. Ekkor kezdődnek a bajok. Nincs megszabva, hány órát szánunk betűtanításra. A hagyományos tantervben ha a gyerek első évfolyam végén lemarad, nincs idő visszanyúlni érte, ő lesz az, aki pár év múlva megbukik.”

Kérdezem, kell-e a gyereket az óvodában a betűkre tanítani, hisz ez most nagy divat.

„Isten ments! – állítja határozottan a pedagógus. – Mozogjon, guruljon, gyúrjon, szögeljen. Tanulja meg a mozgása, teste határait, legyen kíváncsi, kapjon mindenre választ. De ne tanítsuk! Az iskola első két évének sokkal jobban kellene hasonlítania az óvodára. A szülők ettől az ugrástól félnek, ezért próbálják az óvodát iskolásítani. De én arra biztatnám magunkat, pedagógusokat, hogy inkább az iskolát óvodásítsuk. Nincs baj, ha a nagytesótól megtanul olvasni, de hogy külön energiát fordítunk az óvodás tanítására, az viszont hatalmas hiba. A gyerek pszichéje nem fogja bírni, jönnek a frusztrált, pszichoszomatikus tünetek.”

ALTERNATÍV KÖZGAZDASÁGI GIMNÁZIUM

Niedermüller Anna a főszervezője annak az összetett munkának, amelynek eredményeképp jövő szeptemberben elindulhat az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) új általános iskolája, a tervek szerint négy évfolyammal. Az iskola hírneve nagy reményekkel tölti el azokat a szülőket, akik alternatív iskolába szeretnék járatni a gyerekeiket.

ÚJ, ALTERNATÍV, ÁLTALÁNOS

A jelenlegi iskola bővítéseként jön létre az általános iskola, így továbbra is Horn György az iskola pedagógiai vezetője. Ezzel tizenhárom évre bővül az az idő, melyet az AKG-ban tölthetnek azok a szerencsések, akik az óriási túljelentkezés ellenére bekerülnek. Kíváncsi voltam, hol tart a szervezés.

„Műhelyt indítottunk olyan pedagósusokkal, akik érdeklődnek az általános iskola iránt, belőlük lett a »mag« – magyarázza Anna. – Ők kezdték el a programunkat kidolgozni. Vannak legendás kerületi tanítóink az állami rendszerből, olyanok, akik miatt sokan választották az adott kerületi iskolát. Innovatív, elhivatott tanárok jelentkezését pedig folyamatosan várjuk. Alternatív kerettantervvel működő iskola lesz, várhatóan októberben adjuk be engedélyeztetésre.”

A suli legfontosabb eleme, hogy a diákjai egyéni tanrend szerint, saját ütemben haladnak, osztálytanítós rendszerben. Három tanító egy 24 fős osztállyal, és minden gyereknek lesz egy személyes kísérője. Itt nem kell egyszerre megtanulni szorozni, hiszen a kutatások szerint a fejlődés nem egy lineáris folyamat, különböző időben zajlik, van, amikor gyorsabb, aztán megint lelassul. Ehhez szerveződik az általános iskola: nem negyvenöt perces tanórákkal, hanem idősávokkal. Délelőtt az alapkészségeket gyakorolják, amikor még frissebbek a gyerekek. Lesznek olyan projektidőszakok, amikor egy nagyobb témát dolgoznak fel, és olyanok is, amikor idősebb hallgatókkal dolgoznak a gyerekek. „Minél kevésbé szeretnénk kísérleti jelleget – hangsúlyozza Anna –, hiszen az ide jelentkező elsősöknek életük első és egyetlen elsős korszaka lesz.”

A tanárok kiválasztásánál nem az életkor vagy az életrajz a fontos, hanem az, hogy mennyire nyitottak az új megoldásokra, képesek-e az egyéni tanulási utak kialakítására. Elkezdtek egy workshopsorozatot, egymásnak adnak feladatokat, meglévő nemzetközi modelleket vizsgálnak. Az ebben részt vevő pedagógusok veszik fel az új kollégákat. Az AKG keresettségét mutatja, hogy bár még sehol sem hirdették meg az új iskolát, máris közel háromszázan jelentkeztek az első osztályba. Mit kell tudnia annak, aki ilyen túljelentkezés mellett bejut?

„A felvételi folyamatot most dolgozzuk ki, átlátható rendszert szeretnénk – mondja Anna. – De sajnos nem vehetünk fel mindenkit. Családokat szeretnénk választani. Lesz egy beszélgetés, amikor a szülőkkel együtt jönnek be a gyerekek. Abban hiszünk, hogy az iskolának az a feladata, hogy kihozza a gyerekből a legtöbbet, és hatévesen még nem nagyon lehet megmondani, hogy kiből mi lesz.”

Niedermüller Anna véleménye szerint nem mindenkinek az alternatív oktatás a megfelelő. Vannak olyan gyerekek, akik nagyon hajtósak, mindig az élvonalban szeretnének lenni, ahol a szülők a versenyeztetésre esküsznek, nekik rossz lenne egy alternatív iskolában. A siker fogalma is különböző családonként: van, akinek az számít, mennyi pénzt keres, milyen magasan áll a ranglétrán, van, akinek az: kiegyensúlyozott, boldog legyen, az elért rangok nem számítanak. Az AKG-ban közös a cél: komfortosan érezze magát a gyerek.

BUDAPEST SCHOOL

Épülő családi ház a tizenegyedik kerületben, amelynek kapujában Halácsy Péter, a Budapest School egyik alapítója (és a Prezi társalapítója – szerk.) fogad. Körülötte szerszámok hevernek. Ő éppúgy kiveszi a részét a csavarozásból, mint az iskola programjának kidolgozásából. Minden szobában sürgölődik valaki, pakolják a játékokat, takarítják a konyhát.

NEMSOKÁRA ELKÉSZÜL

A padláson telepedünk le, ahonnan a tetőablakon át épp a Szabadság-szoborra látunk. Nem nagyon látszik, de itt pár
nap múlva már oktatás lesz. Bár lehet, hogy nem ez a megfelelő szó rá…

„Többször kérdezték, merre vinném az oktatást, ha szabad kezet kapnék – mondja Halácsy Péter. – De nekem nem az a dolgom, hogy egy ország oktatását megszervezzem. Azt tudom, hogy a saját gyerekeimnek mit szeretnék: azt, hogy mindennap izgalommal kelljen fel, hogy folytathatja a munkáját. Mint amikor flow-állapotban van egy felnőtt. Hogy sok ilyen pillanatot éljen meg. És hogy az iskolát felejtsük el. Életen keresztül tartó tanulásról beszélünk, ám közben azon izgulunk, hogy mi lesz az érettségivel. Engem nem érdekel, mi lesz vele. Azt tanulja meg a gyerekem, hogy közösségben jó dolgokat tudunk létrehozni. Nálunk workshopokban történnek nagyon izgalmas dolgok, a nyári táborokban.”

Halácsy Péter szerint nagy igény van az alternatív oktatásra. Keresik a szülők a lehetőségeket. Egyre tudatosabbak, látják, hogy milyen nagy felelősségük van a gyerek életében. Hiszen anya, apa viselkedése erősebben hat rá, mint amit az iskolában lát. A tanárok a Budapest Schoolba hirdetés és ismerősök útján jönnek. Nemcsak akkreditált pedagógusokat vesznek fel, hisznek abban, hogy náluk a nyitott, művelt felnőttek is megállják a helyüket. Péter úgy látja az oktatás jövőjét, hogy a gyerekek izgalmas dolgokat csinálnak, és közben ebből tanulnak. Kíváncsi vagyok: a Budapest Schoolban milyen izgalmas dolog van, ami máshol nincs?

„Nem tudom, máshol mi van, csak azt tudom elmondani, mi mit csinálunk – válaszolja az alapító. – Például a hightechet összekeverjük a kézművességgel, ez a digital-making. Nem mi találtuk ki, létezik máshol is. Van egy workshopunk, amit én vezetek, úgy hívjuk, playtech. De a fi lm is jó alkotási lehetőség, van ilyen workshopunk is, playfilm. Ezeknek a foglalkozásoknak az a jelentősége, hogy közösségben vagyunk és alkotunk. És szerintem novemberben is lehet tábort szervezni.”

KÖZÖS MUNKA

De hogyan kerülhet be ide egy gyerek? Erről a neten nem találtam konkrét dolgot. „Mert ez is változik – magyarázza Halácsy Péter. – Mi egy közösség vagyunk, akik eldöntöttük, hogy együtt fognak tanulni a gyerekeink, és mi, szülők is együtt leszünk sokat. A közösségünket gyarapítjuk, ahová úgy lehet bekerülni, hogy valaki hozza a barátját, ismerősét. Olyanok csatlakoznak hozzánk, akik voltak már az előadásainkon, ismerik a munkánkat. Organikusan növő közösség szeretnénk lenni. Az nem lesz boldog velünk, aki épp tegnap olvasta, hogy csoportot indítunk, és épp tegnap gondja volt az óvó nénivel, ezért áthozza ide a gyerekét. Neki itt is gondja lesz az óvó nénivel.”

A felvételnél elbeszélgetnek a szülőkkel és a gyerekekkel. A bejutás legfontosabb szempontja, hogy tudnak-e szülőtársak lenni ebben a közösségben, hogy a tanár tudja-e integrálni a csapatba az új diákot. Ennek ellenére van, aki meggondolja magát útközben. Általában azért, mert nem akar ennyire részt venni a közösségben, csak meg akar venni egy szolgáltatást. De ők nem szolgáltatást árulnak. A pénzéért azt kapja a család, hogy jöhet, és beleszólhat, hogyan költsék el jobban a pénzt. Itt közösen határozza meg a szülő, a tanár és a gyerek az elvárásokat. A lényeg Péter szerint, hogy a gyerek tud-e eleget tanulni. Csakhogy az „elég” nincs sehol leírva… Azt, hogy a gyerek hogyan gondolkodik a teljesítményéről, azt a szülő határozza meg. Ezt úgy is el lehet rontani, hogy mindig azt hallja, milyen tehetséges és cuki, és úgy is, ha azt hajtogatják, hogy na, ezt nem tudod megcsinálni.

„Arra fókuszálunk, ki miben szeretne fejlődni, és mi hogyan tudunk ebben segíteni. Értem, hogy van kompetenciaalapú fejlesztés, csak nem tudom, hogy mit jelent. Mindenki ír róla, gondolom, hogy jó dolog. Nekem az iskola definíciója az: összejövünk, és közösségben fejlődünk. A legnagyobb probléma, hogy azt várjuk: a gyerek mindennap olyat csináljon, amit még nem csinált. De mi, szülők mikor csináltunk utoljára ilyet? Mikor látja a gyerekem, hogy küzdök, kitartóan gyakorlok, és elérem a célom?” – kérdezi az alapító.

Hogy nem csak a suliban lehet tanulni, arra a legjobb példa a nyári tábor, ahol jó társaságban sokat fejlődik a gyerek, és ez is olyan fontos, mint a kovalens kötés. „Mi megnéztünk a városban olyan helyeket is, ahova nem szoktak bemenni általában az emberek: szemétégetőben, vízműveknél jártunk a gyerekekkel, majd Minecraftban megépítettük ezeket – meséli Péter. – Mi nem a kerettantervet akarjuk meghekkelni, az minket nem érdekel. Hiszek a példamutatásban. Azt szeretnénk, ha a gyerekeink szabadok, boldogok, aktívak lennének, és folyamatosan tanulnának.”

KINCSKERESŐ

Az egyik legrégibb alternatív iskola Budapesten a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium tagiskolája, a Kincskereső. Már a bejáratnál egyértelmű, hogy nem egy szokásos intézménybe lépek be, csengettyűk a fejem felett, színes képek mindenhol. Az osztálytermek mellett párnákkal bélelt pihenőszobák: kezdem érteni, miért akarnak olyan sokan bejutni ide. Az intézmény három különböző helyen és három különböző módszerrel dolgozik, így az érdeklődő szülők az ének tagozat, a Montessori-módszer és a Kincskereső pedagógiai szemlélete közül választhatnak. Ez gazdag tudásanyag és szakmai tapasztalat egy intézményen belül.

BIZTONSÁGOS TEREP

„Miért jelentkeznek hozzánk annyian? Talán mert szakmai alapon próbálunk megvalósítani értékeket. Tiszta kommunikációra törekszünk – mondja Andóné Nagy Katalin tagiskola-vezető. – Aki hozzánk szeretne jönni, annak azt javaslom, beszéljen valakivel, aki hozzánk járt. Könnyű elhinni, hogy egy iskola jó, de keressék azt is, mi a nehézségünk. Ha azzal is azonosulni tudnak, akkor jelentkezzenek.”

Abban a hat évben, melyben ide jár egy-egy gyerek, erős partnerségre szólítják a családokat. Hiszik, a gyereket akkor neveljük jól, ha a felnőtt világ egy irányba húz. Katalin szerint az alap, hogy a gyerek érzelmileg legyen biztonságban, olyan környezet vegye körül, ahol kísérletezhet, próbálkozhat, hogy ki is ő.

„Az érzelmi intelligencia fejlesztése fontos számunkra – folytatja a tagiskolavezető. – Sokat bíbelődünk azzal, hogy bizonyos hangszínek mit jelentenek, mit tanulhatunk magunkról másoktól. Mindez, sok más »tanulnivaló« mellett, mint például a logikus gondolkodás, a vitakultúra vagy az önkifejezés fejlesztése a kincskereső órákon történik. A tanárok szabadságot kapnak, hogy mikor hova érnek a tanításban. Mivel integrálunk, nem mindenki tart ugyanott, akad, aki nehezebben tanul meg számolni vagy írni.”

A Kincskereső hat évfolyamos, és mivel innen felvételiznek a gyerek egy általuk kiválasztott középiskolába – amelyekben általában óriási a túljelentkezés –, a központi felvételi eredménye komoly visszajelzés mindenkinek az eredményességükről. A Kincskereső évente egy osztályt indít 26 fővel – több mint kétszázan jelentkeznek rá. A tagiskola-vezető szerint idén biztos lesz változás, az alakuló tanulócsoportok és az induló alternatív iskolák miatt.

„Nincs klasszikus felvételink – mondja Katalin. – Minden egyes szülővel leülök beszélgetni. Megnézem, tényleg ismeri- e az iskolát, azt tartja-e fontosnak, amit mi. Fontos, hogy iskolaérett legyen a gyerek, és szerintünk hatévesen nem mindig az. Az a tapasztalatunk, hogy egy évvel később sokkal érettebben, boldogabban kezdik a kicsik az iskolát. Ötven gyerekkel tudunk évente megismerkedni, behívjuk őket három csoportban, ott van az egész tantestület, játszunk velük, figyeljük őket.”

Nem gond, ha visszahúzódó valaki, nem kell otthon biztatni, hogy beszéljen szépen, hangosan. Az a lényeg, hogy lássák, milyen igazából. Az ötven behívott gyerek felét tudják felvenni. Katalin tudja, hogy sok embert karcolnak meg ezzel. Többen bekopognak hozzá azok közül, akiket nem vettek fel. Van, aki felettest keres, van, aki csak beszélni akar a döntésről. Nehéz nekik is, de ennyi helyük van.

„Látjuk az új trendet, hogy tanulócsoportok indulnak, ami erősen hasonlít arra, amikor a rendszerváltáskor gombamód szaporodtak az iskolák. Akkor a nagyobb része kudarcba fulladt, ez pedig visszahatott a még talpon álló iskolákra.

Abban biztos vagyok, hogy a kisebb iskolákban van a jövő – összegzi a tagiskola- vezető. – Hiszek abban, hogy egy általános iskolásnak nagy szüksége van egy átlátható közösségre, ami biztonságot nyújt neki. A közösség pedig nagyjából százötven főig átlátható. Azért szorítok ezeknek a kezdeményezéseknek, mert rávilágítanak az igényre, hogy kisebb rendszerekre van szüksége. A mi harminc évünk, a szakmai tudásunk is garancia rá, hogy így működhet jól egy iskola.”

A cikk eredetileg a Nők Lapja Iskolaválasztó 2017-es lapszámában jelent meg.

Szöveg: Akovács Éva

Illusztráció: Getty Images

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!