„Ha találkozunk, ha időt szán rám, én őszintén mesélek. Csupán egyetlen kérésem van, ne mondja ki a szót: árva, és ne kérdezze meg, miért könnyezem. Ne, mert vannak szüleim. Sikeres, jómódú, diplomás emberek, akiket tizenkilenc éve nem láthatok, pedig nagyon szeretek…” Részlet egy soproni közgazdász leveléből, akivel Árvai Magdolna találkozott, hogy lejegyezze a történetét.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!