„Két évig volt indigókék kecském… Aztán levedlette a szőrét” – A kékfestő mesterség testközelből

Magyarország és négy másik állam közösen terjesztette fel a kékfestést az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségeinek listájára. Bár e mesterség minden szakszava a németből ered, a magyarok saját stílust, csodaszép mintákat és egy erős, összetartó közösséget adtak a nagy egészhez. Az egyik, máig működő, többgenerációs műhelyben jártunk, Győrött. Hulej Emese riportja.

– Egész gyerekkoromat a műhelyben töltöttem. Mi, gyerekek ott játszottunk a kipa mellett, a festőkutat hívják így. Emlékszem, amikor egyszer belehajoltam, a kicsi kecském is felkapaszkodott utánam, és beleesett. Úszott körbe, kétségbeesetten sipákolt, míg a papa ki nem húzta. Két évig volt indigókék kecském… Aztán levedlette a szőrét.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!