Képzeletbeli kirándulásra invitálunk titeket Koronczay Lilla riportjával.

„Az Úr, a Kastély, a Színház és az Erdő / Minden tetszik nekem e szép helyen és minden tanít is egyben”– írta egy 18. századi utazó Esterházy Fényes Miklós tündérvilágáról. A mondás ma újra érvényes. A fertődi Esterházy-kastély, az európai barokk és rokokó kiemelkedő alkotása a körülölelő pompás parkkal együtt az utóbbi években alaposan megújult.

46 fertod

Jól emlékszem még a kilencvenes évek elejének fertődi „pompájára”: dudva lepte kastélypark, áthatolhatatlan bozótos, vadszőlővel, repkénnyel benőtt ablakok, omló vakolat, tönkretett, kirabolt épületek. Az egykori fényűző fejedelmi lak pusztuló díszletei a Csipkerózsika című mesét idézték. Sose felejtem el azt az aprócska ceruzarajzot – a II. világháború véletlenül fennmaradt mementóját –, amit a belső lépcsőfeljárón felérve, a falon pillantottam meg. Légitámadást ábrázolt a vidék felett, vélhetően a rajzoló szovjet kiskatona első háborús bevetését 1944-45 fordulóján. A kastély újraálmodóinak fantáziáját is megragadhatta, hiszen a 2010-es kastélyfelújítás során is megőrizték, ma is látható. Merthogy a mesebeli herceg kétszáz év elteltével mégiscsak átvágta magát a bozótoson. A 18. században épült pompás barokk kastély, az egykori »magyar Versailles«, az utóbbi pár évben ébredezni kezdett Csipkerózsika-álmából…

„AMIT A CSÁSZÁR MEGTEHET, ÉN IS MEGTEHETEM!”

„Pompakedvelő” Esterházy Miklós – ahogy a kortársak által a neve elé biggyesztett jelző is mutatja – nem sajnálta a pénzt, ha az általa épített hercegi rezidenciáról volt szó. A pompás barokk épület elődjét, a süttöri vadászkastélyt édesapja, Pál Antal herceg hagyta rá, amit az ifjú herceg – mert időközben megörökölte legidősebb bátyjától a hercegi címet és a hozzá tartozó óriási vagyont is – átépíttetett a kor kívánalmainak megfelelően. A fényűző barokk-rokokó épületet 1762-ben álmodta meg a kor két neves építésze, Hefele Menyhért és Jacoby Miklós, és három éven belül teljes pompájában állt, a páratlan szépségű barokk parkkal egyetemben. Ez utóbbit szeretnénk most bejárni.

Fotós kollégámmal a herceg testőrségének valaha szállást adó két Gránátosháztól indulunk, amelyek a kastély kapujával szemben találhatók, és amelyek néhány esztendővel ezelőtt nyerték vissza eredeti külsejüket. Ma éttermek üzemelnek bennük, ízletes fogásokkal szolgálva az idelátogató magyar és külföldi turistáknak. Majd szembefordulunk a kastély hatalmas kovácsoltvas kapujával, és megdöbbenünk. Régi pompájában tündököl Európa legszebb, legértékesebb barokk nyílásszerkezete! Égbe nyúló szárnyak, cizellált, bonyolult virágmotívumok, egy-egy aranyozott bimbó, hogy az elegancia még vakítóbb legyen. A kapu bal oldali, alacsony szárnya hívogatóan tárva, ezen lépünk be a reprezentatív díszudvarra. Körben geometriai formákra szabott ágyások, szemet gyönyörködtető tarka idényvirágokkal, piros begóniákkal, kék zsályákkal és hajladozó, selymes díszfüvekkel. Nem lehet bármit kiültetni ide, tudjuk meg Kótai Éva főkertésztől, aki időközben csatlakozott hozzánk, hiszen a díszudvar klímája, köszönhetően a két körbeölelő kastélyszárnynak, 5-6 fokkal is melegebb lehet, mint a külső hőmérséklet. A 18. század közepén elmondása szerint még köves burkolat fedte a díszudvart, tehát ha akkor érkezünk, valószínűleg főúri vadászokba, ebek és lovak seregébe botlottunk volna. Ma inkább a szökőkút vízpermetén keresztül áttűnő díszes lépcsőfeljáró vonzza a tekintetet. Szalagos, kecses kőkorlát kovácsoltvas betéttel, a két ereszkedő lépcsőszárnyon csipkés- fodros rokokó ruhákban feszítő grófok és bárók – képzeletünk szülöttei. Feltehetően Joseph Haydn Búcsú szimfóniájának ősbemutatójára várakoznak. A hercegi zenekar vezetője, az Európa-szerte ismert zseniális fiatal zeneszerző immár évek óta a herceg szolgálatában áll, és már vagy egy tucat vonósnégyest és szimfóniát írt munkaadója megrendelésére, amelyek mind a patinás zeneteremben (ma Haydn-terem) csendültek fel először. Bent máris lobognak a gyertyák, hangolnak a zenészek, a velencei tükrök libériás inasok hadát és Bécsből, Pozsonyból idekocsizott parókás fők seregét tükrözik vissza. Köztudomású, hogy Esterházy Miklós tündérországának legfőbb vonzerejét a csodálatos klasszikus muzsika jelentette. Ám a látvány sem volt elhanyagolható! A fényűzően berendezett, grandiózus barokk kastélyt és a cikkünk témájául szolgáló 300 hektáros gyönyörű parkot a maga korában leginkább Versailles-hoz hasonlították.

48 fertod

LÚDLÁB-ALLÉ

A kastély déli oldalán kialakított park az európai barokk kertművészet és tájformálás egyik legszebb példája volt. Fókuszpontjában az épület földszinti, hercegi lakosztályainak különös varázsú díszterme, a Sala Terrena állt. Játékosság, elegancia, természet – e szavak jutnak hirtelen eszembe, ahogy körülnézek a színtiszta márvánnyal borított teremben. A boltíves mennyezeten mitológiai szerelmi jelenetet ábrázoló festmény, a falakat ezüst- és aranylapokkal bevont, gazdag virágfüzéres rokokó stukkók, a télikertre emlékeztető helyiség a tervezők szándéka szerint átmenetet képez a kastély és a park között.

A séta a Nők Lapja Kert és Virág 2017-es számában folytatódik – a magazint március 3-tól kapható az újságosoknál!

Szöveg: Koronczay Lilla

Fotó: Körmendi Imre