Minden napra egy mese = Út a valóságba

Miért meséljünk? Milyen a jó mese? Melyek a lélektani hatásai? Miért kell mesét hallgatni és mesét mondani? Hogy hangzik Joseph Campbell amerikai pszichológus elmélete, amely szerint meseként értelmezhetjük az egész életet?

mese

A mese a valóság ruhája. Az életet értelmezhető, feldolgozható köntösbe öltözteti. Meséltek az őseink, a törzsek bölcsei, a sámánok, az anyókák, az apók. Már a régiek is körbeülték a tábortüzet. A gyerekek és a fiatalok ámulattal itták a mesemondó szavait. Szívták magukba a tudást. A történetmondás egyértelmű, kézenfekvő és könnyen alkalmazható oktatási módszer, néhányan mégis alábecsülik és megfeledkeznek róla. A mese szimbólumokkal dolgozik. A megoldást és a gyógyírt többnyire nem közvetlenül adja meg, a tanulságot mégis magában foglalja. Vele, rajta keresztül a gyermek – és a felnőtt is – megélheti a vágyait, a félelmeit. A mese megküzdés, vigasz, feldolgozás. Elcsitítja, nyugtatja a háborgó lelket és elmét egyaránt. Ezért is mesélünk este, lefekvés előtt és a betegeknek. Mi minden még? A mese menekülés. Amíg a gyermek hallgatja, utazik. Idegen földekre tesz kirándulást, ismeretlen utakon kalandozik, és anélkül szerez értékes tudást, hogy észrevenné. Színesedik a világképe, fejlődik, tanul – főleg akkor, ha hallgatja a mesét. A belső képek illatoktól, hangoktól, érintéstől, ízektől hívódnak elő, míg a hallgató személyes, belső mozija pereg.

Tanít és erősít

Mit ad a gyerekeknek a mese? Bajzáth Mária mesepedagógus szerint: „A mesékből a gyermek megtanulja minden élő és az élet tiszteletét; azt, hogy a világban rend van; hogy érdemes elindulni a legszebb szépért az Óperenciás-tengeren is túlra. A hős útja kárpótlás, amikor a világ egyensúlya felborul, majd helyreáll. Az ösztönei egészségesek, a szíve és az esze együtt vezeti, számára nem létezik lehetetlen. A hősök meghalnak a célért, majd újjászületnek, ahogy mi is egy-egy probléma megoldása közben vagy után.”

Egyes családokban régi hagyomány, hogy a gyerekeknek tizenkét éves korukig meg kellett tanulniuk tizenkét teljes történetet. Ezek a történetcsokrok tartalmaztak sokféle – hősi, szerelmi, szomorú, gyönyörű – mesét. Megjelentek bennük olyan értékek, mint a hűség, a kitartás; negatív érzelmek, mint a fenyegetettség; a származás és a valahova tartozás; az újjászületés. Ezek ismerete nélkül hiába volt valaki földi javakban gazdag, úgy találták, veszélyben forog, mivel nem sajátította el a problémákkal való megküzdéshez elengedhetetlen alapvető eszközkészletet. Mert aki nem ismert történeteket, később, felnőve, bajban és nehéz szituációkban nem tudott honnan erőt meríteni. Ezzel szemben azok, akik a mesékkel felvértezve haladtak előre, rendelkeztek olyan titkos erőforrásokkal, ahová bármikor visszanyúlhattak életük végéig.

Milyen a jó mese?

Erről és többek között a népmesékről is olvashattok a cikk folytatásában a Nők Lapja GYEREK 2016/2. lapszámában.

Szöveg: Gősi Lilla

Illusztráció: Getty Images Hungary