„Elég öntörvényű ember vagyok” – Közeli Révész Sándorral

A zenészek kimennek a színpadra, a taps dübörög. Révész Sándor meghajol. Mosolyog, szeme a régi, csupán hajába vegyülnek ősz szálak, arcán ott a korához illő élet rajzolta néhány vonal. A gitár megpendül, és szól a hang, a régi hang, Révész úgy énekel, mint amikor a Kölyök nevet kapta.

revesz sandor

– Hú, ez a kézfogás azért erős volt!

– Remélem, nem okoztam fájdalmat, nem lenne elegáns – mondja, ölel magához, ahogy csak régi ismerősök szoktak.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!