Mindannyian szeretnénk így kinézni hetvenöt évesen, mint a Nők Lapja! Mérő László és Szvetelszky Zsuzsanna a lappal kapcsolatos, több mint tíz évvel ezelőtti kutatásában az volt a legfőbb tanulság, hogy a Nők Lapja állandó, miközben folyamatosan meg is újul.
1996-ban, huszonnyolc évvel ezelőtt, szinte kamaszfejjel léptem be a Nők Lapja kapuján. Elképesztő változásokon ment át azóta is a világ. Ötkilós, táskányi mobiltelefonokkal jöttek-mentek a tehetős vállalkozók, az internetet pedig a műszaki szakik használták. A mai napig nem értem, hogyan tudtuk elkészíteni ezek nélkül az újságot – de sikerült. Ha összevetnénk az akkori lapot a mostanival, nagyot néznénk, annyira más. Ugyanakkor mégiscsak megtalálnánk benne azt, ami állandó, ami mindig is jellemezte. Nem arra a néhány szerzőre gondolok, aki azóta is, a mai napig lapunk megbecsült munkatársa. Hanem az empátiára, a nyitottságra és a kíváncsiságra. Arra a műgondra, ahogy minden egyes cikk készül. A politikamentességre, a szociális érzékenységre és arra, hogy a legfontosabb mindig is az, aki kézbe veszi az újságot. Igen: ön, az olvasónk. Köszönjük, hogy velünk tart!
Hét és fél évtized
Az első Nők Lapja 1949. október 20-án jelent meg. Voltak előképei, még a 19. századból. Például az 1833-ban elstartolt első magyar divatlap, a Regélő-Honművész. A kacifántos név aztán átalakult, és már tényleg divatlapnak nevezték. Női újságban dolgozni már akkor is nagy presztízsnek számított. A főszerkesztő, Vahot Imre szerette a fiatal, tehetséges szerzőket – így került oda maga Petőfi Sándor is. Aztán jött a Hölgyfutár, a Nővilág, vagy 1880-ban a Nemzeti Nőnevelés. A tiniket – akkor még nem így hívták őket – a Magyar Lányok szólította meg.
Lapunk már a 20. század derekán született. Elődje az Asszonyok volt, amit a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége adott ki. A Nők Lapja finomabb húrokat pengetett, mint a politikával átitatott előd. Riportok, divat, irodalom – de azért 1956-ig vastagon megjelent benne a korszellem. A forradalom után Németi Irén vezetésével igazi női lappá alakult át. Színes lett a címlap, és néhány belső oldal is. 1977-re kilencszázezer példányban jelent meg – igaz, nem volt akkora konkurenciája, mint a későbbiekben, sőt, gyakorlatilag egyáltalán nem volt.
A nyolcvanas években lapunk híres volt nagy műgonddal, hosszú idő alatt elkészített riportjairól: neves szerzők és fotóművészek alkottak az újság felkérésére. A rendszerváltással megint nyakon löttyintették némi politikával – meg is zuhant a példányszám. Az új tulajdonos, Fenyő János és Zétényi Lili főszerkesztő kormányozta vissza abba a zónába, ahol az olvasók sokasága termett: a politikamentes, érzékeny, elgondolkodtató és szórakoztató tartalmak világába. A lap azóta is folyton változik, miközben a magja tényleg ugyanaz marad.
A Kovácsné a gyárban
Van egy sor a KFT-zenekar ilyen című dalában, amely így szól: „Aztán elolvasom a Nők Lapját, hogy a Kovácsné a gyárban éveken át mit gyárt…” Sokáig terveztem, hogy egyszer majd félig komolyan beolvasok Laár Andrásnak egy interjú során, hogy mégis hogy mert ilyesmit írni szeretett lapunkról. Aztán rájöttem, hogy felesleges számonkérni, hisz ez nem irónia, hanem dicséret. Az újság nagyon sokszor az olvasókról szól: azokról az emberekről, akik élik a saját, hétköznapinak gondolt életüket. Ami néha szebb, néha nehezebb, néha pedig kifejezetten embert próbáló. Az olvasó pedig magára ismer ezekben a sorsokban, netán tanul belőlük, de mindenképp közösséget érez: itt vagyunk, így vagyunk, együtt vagyunk. Lap és olvasók, mi, a Kárpát-medence – és a szélesebb világ – lakói. Közösséget alkotunk.
És míg – akárcsak húsz éve is – zsákszámra jöttek a levelek, ma már inkább a neten érkezik a sok megkeresés, közvetlenül a szerzőkhöz. Mi pedig válaszolunk mindenkinek. (Még Akovács Éva főszerkesztő is! Próbálják ki!)
A nyomtatott média az egész világon nagy gondokkal küzd. A napilapok szinte eltűntek – ki akar már tegnapi híreket olvasni? Egyre többet vagyunk a neten, a Nők Lapja azonban mostanra itt is stabilan megvetette a lábát. Menjenek fel a nőklapja.hu-ra, és meg fogják látni, mennyire érdekes és izgalmas tartalommal látja el önöket a szerkesztőség. De közben a nyomtatott lap tartja magát. A példányszámunk még mindig jóval százezer felett van, ez pedig elképesztő bizalomról tanúskodik olvasóink részéről. Ha leosztanánk lakosságarányosan a példányszámot, aligha találnánk magasabbat szerte Európában.
És mi tagadás, tényleg jó a papírt kézbe venni. Egészen más élmény: kiterjedése, színe-szaga, tapintása van. A folyamatos internetes rémhírpörgetés kiégeti az embert, a hat másodperces videók szüntelen bámulása pedig egyszerűen felfalja az agyat. A képernyők kékes színe felborítja az alvási ciklusunkat. Van már jó pár ismerősöm, aki lejött a legtöbb közösségimédia-oldalról, és elalvás előtt valódi könyvet – klasszikust vagy kortárs szerzőt – olvas. Meg persze Nők Lapját.
Borbás Marcsi – A bölcsektől a receptekig
– A Nők Lapja mindig kiemelkedő minőséget képviselt. Nálunk is úgy volt: ha elmentünk nyaralni, az újság mindig ott volt a hónunk alatt. És találtunk benne izgalmas cikket – a Panoráma rovatban vagy a Magyarok a nagyvilágban címűben. Azt gondolom, az emberek nagy többsége szereti a portrékat. Mindeközben kevés beszélgetős műsort ad már a televízió. De egy jó beszélgetéshez nem kell hogy ugráljon-szórakoztasson a kép. Ha olvasok, éppen úgy el tudok mélyülni benne – ha nem jobban. Fontos, hogy megismerhessünk a lap által különféle, érdekes foglalkozású embereket is. Olyanokat, akik hihetetlenül bölcsek, kívül-belül szépek – és talán tudnak olyasmit tanítani nekünk, amit mi elfelejtettünk már. Mert csak forgunk és forgunk egy bizonyos körben, míg ők egy teljesen más világból érkeznek.
De nem csak az interjúk érdekelnek a Nők Lapjából, mert szerencsére szinte az élet teljes spektrumát átfogja az újság. Jó az üteme: a mélyebb dolgokat mindig követi valamilyen szórakoztató tartalom. És persze rendszeresen megnézem, milyen recepteket találtatok. Ez részemről szakmai ártalom – és hát gratulálnom kell, mert kitűnők.
„A nők lapja szinte az élet teljes spektrumát átfogja. Jó az üteme: a mélyebb dolgokat mindig követi valamilyen szórakoztató tartalom.”
Nagy becsben
Szendi Zsóka Tokodaltárón él. Éves előfizetője a Nők Lapjának. Csecsemő- és gyermekgondozó volt, de gyermek-otthonban is dolgozott. Nyugdíj után is vi-gyázott gyerekekre, és korrepetálta őket. Ma már élvezi a megérdemelt pihenését, és sokat olvas.
– Nagy becsben tartjuk a lapot. Amikor dolgoztam, kevesebb időm volt. Amióta nyugdíjas vagyok, rendszeresen olvasom a Nők Lapját, elejétől a végéig. Nagyon várom a keddeket, amikor megérkezik az újság. Ha néha ma is több a dolgom, csak átlapozom és mazsolázok, de egy hét mindig elég, hogy töviről hegyire elolvassam az egészet.
A legjobban a lélekkel foglalkozó cikkeket kedvelem, a pszichológusok írásait. Jó szívvel emlékszem vissza Vekerdy Tamásra – igazi zseni volt, és szinte mindenben egyetértettem vele. De az írók is nagy kedvenceim, például Szabó T. Anna. V. Kulcsár Ildikó írásai is közel állnak hozzám. Tetszik, hogy a lap aktuális, és bátran kiáll a nők mellett. Nemrég olvastam tömör, velős, lényegre törő jegyzetet a nők bántalmazásáról – végre ilyenekről is írnak női lapokban! Nagyon értékelem, hogy a lap munkatársai elmennek az ország legkisebb szegletébe is, és beszámolnak a legelesettebbekről – miközben a nagyvilág is bekerül az újságba. A Nők Lapja sokszor megerősít abban, amit gondolok és érzek a világról. Olyan, mintha egy nagyobb családhoz tartoznék, amelyik gondolkodásában, érzékenységében és hozzáállásában engem is képvisel. Tovább is szoktam adni, vagy a barátaimnak, vagy csak kint hagyom a buszmegállóban: terjesztem a lap jó hírét.
„Olyan, mintha egy nagyobb családhoz tartoznék, amelyik gondolkodásában, érzékenységében és hozzáállásában engem is képvisel.”
Falusi Mariann – Személyre szabottan
– Azt gondolom, ezt a lapot komolyan veszik a készítői és az olvasói is. Azért szeretem, és azért is jó szerepelni benne, mert valódi, naprakész cikkeket közöl. Miközben van benne bulváros tartalom, az is szórakoztat, de a mélyebb írásokra alapoz az újság. A Nők Lapja elegánsan népszerűsít, nem harsány, ezért is szoktam igent mondani a benne való szereplésre. Rólam lehet tudni, hogy nem szeretem a fotózásokat, de itt igen. Mindig személyre szabott törődés övez.
„Azért szeretem, és azért is jó szerepelni benne, mert valódi, naprakész cikkeket közöl. Elegánsan népszerűsít, nem harsány, ezért is szoktam igent mondani az interjúkra.”
Heti töltekezés
Pintér Márta Gárdonyban lakik. Tanárként vonult nyugdíjba.
– Nekem a Nők Lapja a heti töltekezésem. Régebben előfizettem, de most mindig várom a szerdát, és már a férjem is mosolyog, ha megyünk vásárolni, és szól, hogy ne felejtsem el megvenni az újságot. Pici gyerek korom óta ismerem a lapot: anyukám ebből olvasta fel nekem a mesét. Túl sok könyvünk nem volt, és mi tagadás, szegények is voltunk a hatvanas években. Anyukám nagyon szerette a recepteket, és még mindig megvannak a kézzel írott szakácskönyvei, ahová rendszeresen beragasztotta a Nők Lapja receptjeit is.
Érdekes módon mindig hátulról kezdem az olvasást: a Hogyan lettem? rovatot futom át először, aztán jön a címlapinterjú. Nekem mindig hitelesnek tűnik. Bulvárlapokat nem vásárolok, de azt gondolom, amit a Nők Lapjában olvasok, az biztos úgy van. Nagyon szeretem a hétköznapi emberekről szóló cikkeket, akik valamilyen szinten hősökké válnak: mindig lehet tanulni abból, hogy a legnehezebb élethelyzetekből is újra lehet építkezni. Még a hirdetéseket is végigböngészem, derékfájós vagyok, és találtam egy olyan krémet, amelyik sokat segített.
Nekem fontos, hogy ki legyen nyomtatva a lap: muszáj megfognom, kézbe vennem. Nem szeretek képernyőn olvasni. Sok rovatot kedvelek, de lehetne több lakáskultúrával foglalkozó anyag. Illetve üzenem Krúdy Tamásnak, hogy közel állnak hozzám az írásai, de ha lehet, ne csak Berni nevű lányáról írjon, hanem a többi gyerekről is!
„Szeretem a hétköznapi emberekről szóló történeteket, akik hőssé válnak: mindig lehet tanulni abból, hogy a legnehezebb élethelyzetekből is újra lehet építkezni.”
Gálvölgyi János – A férfiak is olvassák
– Egyre kevesebb az olyan újság, amelyben valódi tartalom is van. Ez az egyik fő oka annak, hogy olvasom a lapot. Ahogy a legtöbben, én is kevesebb nyomtatott sajtót vásárolok, de a Nők Lapja köztük van. Nem csak nőknek szól: szerintem univerzális a tartalma és a célközönsége is. Úgyhogy egy férfi is jó szívvel forgathatja, meg fog lepődni, milyen izgalmas cikkeket talál benne. Hosszú és értelmes írásokat és érdekességeket – amelyek szerencsére nélkülözik a politikát és a közélet rossz szájízű vitáit. Nagyon jólesett, hogy nemrég gondoltak rám újra egy címlapinterjú erejéig. Jó érzés, hogy ez a lapnak is jót tesz, mert többen vásárolják, de nekem is jó, hiszen el tudom mondani, mi az, ami foglalkoztat, mi az, amin éppen dolgozom. A mostani fotózásnál különösen izgultam: éppen a legvadabb nyár tombolt, és nyaralásból érkeztünk, ahol talán még melegebb volt, mint itthon. De gyönyörű környezetben, kellemes hangulatban fotóztunk, és kifejezetten örültem, hogy jó képek születtek.
„Egy férfi is jó szívvel forgat-hatja, meg fog lepődni, milyen izgalmas cikkeket talál benne. Hosszú és értelmes írásokat és érdekességeket, melyek szerencsére nélkülözik a politikát.”
Otthonos érzés
Károlyi Zsuzsanna Budapesten él, a városházán dolgozik. Ő is nagyon szereti a Nők Lapját.
– Az egész életemet végigkísérte az újság. Anyukám elmondása alapján már a nagymamám is vásárolta. Akkor még vidéken laktunk, és mélyen megmaradt bennem az emlék: anyukám a családi házunk padlásán tárolta az elolvasott Nők Lapjákat. Egyik kedvenc elfoglaltságom volt, hogy fölmentem, és rendezgettem-lapozgattam, olvasgattam. Még emlékszem a lap hátoldalára, a Hetedhét országból című rovatra, ahol érdekes fotókat közöltek a világ minden tájáról.
Nekem fontos, hogy papíron olvassam a lapot, de ilyenkor adódnak bonyodalmak: a múltkor például egy munkahelyi tréning alkalmával a kollégám kölcsönkérte, és aztán kénytelen voltam az interneten folytatni az olvasást. Így hát papíron vagy sem: a Nők Lapja időtlen, és minőségi tartalommal bír. A szerzők mintha a közvetlen ismerőseim lennének: V. Kulcsár Ildikó, Schäffer Erzsébet… Szegő András halála nagyon megérintett. Közben ott vannak a fiatalabb újságírók, és ők is személyesen tudnak hozzám szólni. Gyakran már az első sorokból, a szóhasználatból felismerem, ki írhatta a cikket – ettől pedig otthonossá, barátivá válik a hangvétel és a mondanivaló.
„A múltkor kölcsönadtam a lapot, és online folytattam az olvasását. Papíron vagy sem, a nők lapja időtlen, és minőségi tartalommal bír.”
Fotó: Getty Images, Zsólyomi Norbert, Falus Kriszta
