Hatvanon túl már fontosabb a belső világ – Sztárinterjú Michelle Pfeifferrel

Gyerekkortól mostanáig. A Nők Lapja 2021/22. számának cikke.

Külsőre maga a dél-kaliforniai álom: pisze, erős járomcsontú, napsütötte szőke, karcsú, kisportolt, a szeme babakék. És nagyon tehetséges még akkor is, ha a Filmakadémia, vagyis tisztelt tulajdon kollégái háromszor jelölték Oscarra, de soha nem díjazták.

Mindezt valamikor a kilencvenes években unta meg, örökbe fogadott egy kisfiút, majd nem sokra rá férjhez ment David E. Kelley tévésorozat író-rendezőhöz, és hamarosan elköltözött Los Angelesből San Francisco környékére. Szült egy kislányt, a házassága ma is él, és mikor a gyerekek kirepültek a fészekből, visszatért Dél-Kaliforniába, gyönyörű, hat hálószobás álomházba, ahol inkább festeget, mint forgatókönyveket olvas.

Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról!

Apám kétkezi munkás volt, a család kakasa, mindent ő döntött el, ő hagyott jóvá. Az amerikai munkamorállal nőttünk fel, tizennégy éves fejjel már dolgoztam, bébiszitterkedtem, meg ilyenek, de imádtam, hogy pénzt keresek. 

Emlékszel még, mennyi volt az első fizetésed?

Nem igazán. Csak arra, hogy egy butikban dolgoztam, és nyilván ruhákra költöttem. Meg sörre. Ma már könnyen mondom, hogy a pénz nem minden, mert van. De akinek nincs, annak biztosan más a véleménye. Megtanultam a pénzzel bánni. Jól tárgyalok. A jó tárgyalás egyik fontos eleme, hogy az ember merjen felállni az asztaltól, ha nem tetszenek a feltételek.

Mire vagy hajlandó költeni?

Táskákra… és a szép csizma is a gyengém.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Voltak valaha anyagi gondjai?
Mennyit látta a gyerekeit a járvány idején?
Szeret-e-utazni?
Próbáld ki most kedvezményesen!