Feltehetően igaza volt Abraham Lincoln egykori amerikai elnöknek, aki szerint ha ki akarjuk próbálni egy ember jellemét, hatalmat kell adni neki. Ekkor láthatjuk, mennyire deformálja a személyiségét, ha mások felett uralkodhat, és fel tudja-e dolgozni, hogy előbb-utóbb a diktátorok is kipottyannak a kivételezett helyzetükből.
Az ismerősei és barátai szerint Márta kedves és szorgalmas volt. Ám amikor a gyes lejárta után újból dolgozni kezdett, és ő lett a nagy létszámú lakótelepi óvoda vezetője harminckilenc évesen, új ember született. Eleinte csak a katonás hangnemén lepődtek meg a kolléganői, később azon, hogy keményen felelősségre vonta a pár percet későket és a szülőkkel „bratyizókat”, bár ezt megbocsátották, mert azt gondolták, így lesz rend. Ám amikor a pedagógiai munkát is őrmesterként ellenőrizte, és az óvónőknek naponta fel kellett írniuk, kik nem alszanak délután, és kik vadulnak az udvaron a kicsik közül, sokan mondogatták, Márti megbolondult. Pedig akkor még nem tudták, hogy szigorúan felelősségre fogja vonni a problémásnak kikiáltott óvodások szüleit, és havonta egyszer „őszinteségnapot” szervez, amikor minden óvónőnek el kell mondania, milyen hibát követett el a nevelőmunkájában. A nővére akkor figyelmeztette először, amikor többektől hallotta, hogy a kedvenceitől elvárta, súgják meg neki, ki mit mond róla a háta mögött. Ez nem besúgóhálózat, ez a rendcsinálás eszköze, kiabálta Márta a testvérének. Aztán két óvónő váratlanul felmondott, a módszerek híre eljutott az önkormányzathoz, majd a férje bejelentette, nem él tovább egy diktátorral.
