Otthonom: az önbizalmam alapja (X)

Ősz van, a nap egyre később kel. Mert ő megteheti, hogy később kel, neki nincs egy másféléves kisfia, akit bölcsödébe kell vinni. De hol van az még...

Bencétől csak nyolc előtt néhány perccel szoktam elbúcsúzni a bölcsinél. És különben is, még szinte sötét van, addig még a napnak is fel kell kelni, engem pedig vár az edzőterem. Bár a reggeli kávémat csak az után fogom meginni, hogy visszaértem a súlyzók emelgetéséből, a koffeinnél is hatásosabban ébreszt fel a szomszédok vitája, amelyet csak a lépcsőházba kiszűrődve hallok arról, hogy miből fogják kifizetni az ablak új üvegét, miután a vihar az éjjel betörte azt… Meg hogy melyiküké is legyen az ezzel járó macera. Átlagos, hónap végi problémák és – ha átlagosnak nem is feltétlenül nevezhető, de egyáltalán nem ismeretlen – feszültség, amelyet elsősorban a bizonytalanság szül. Főleg 2020-ban, amikor minden hónapra jut valami, természetesen a koronavírus mellé. Merthogy attól úgy látszik, egy jó ideig még nem szabadulunk…
Sokfelől hallom, hogy micsoda szerencse már az is, ha valakinek ebben a helyzetben van állása. Nem gondolom magam Fortuna kiemelt kegyeltjének pusztán emiatt. Előre terveztem, tanultam, dolgoztam és dolgozom is azért, hogy legyen munkám – épp úgy mint bármelyikünk. Sokkal inkább tartom szerencsésnek magam azért, hogy nekem mesélik a kollégáim a hétindítónk előtt néhány perccel, hogy náluk szombat este óta csőtörés miatt éppen nincs víz, és nem fordítva. Hogy én hallgatom, miféle teljesen hihetetlen megoldásokkal próbálják túlélni azt a néhány napot, amíg a szerelőnek lesz egy szabad időpontja elvégezni a javítást. Örülök, hogy nem nekem kell a humorérzékemhez nyúlni, hogy ne húzzam fel magam egy csőtörésen, amivel – valljuk be – akkor sem feltétlenül tudtam volna egyebet kezdeni, ha egy nappal korábban megálmodom. Szuperhősök röntgen szemmel pedig sajnos csak a mozivásznon, meg a Netflixen vannak…

A bosszankodást Piroska néni, a velünk szemben lakó nyugdíjas hölgy is eszembe juttatta, amikor esti sétára viszi a tacskóját Snapszot, épp mikor én befejeztem a felmosást. A lépcsőház takarításával ugyanis most rajtunk volt a sor. Hiszen, nekem – mivel tizenhárom éve szomszédok vagyunk – pontosan tudnom illene, mikor megy le a kutyával, és ezt igazán figyelembe is vehetném. Mert mi van akkor, ha ő elcsúszik, és különben is, nem elég, hogy a felette lakó átáztatta a plafonját, még ez is bosszantja… Megnyugtattam a szomszédasszonyt, hogy a felmosás még véletlenül sem egy előre megtervezett merénylet volt, mindössze egy ártatlan egybeesés, a harmadikon lakókon pedig nyugodtan kérje számon a lakásbiztosításukat, a legtöbb ugyanis rendelkezik felelősségbiztosítással pont az ilyen esetekre.
Vacsora közben ütött szöget a fejembe a gondolat, hogy egy ilyen napot követően mondhatnám, hogy micsoda szerencse, hogy nemrég felülvizsgáltuk a saját biztosításunkat – közvetlenül az után, hogy a vírushelyzet miatt tavasszal rögtön két otthoni dolgozósarkot kellett berendeznünk – , de a szerencse legfeljebb azért okolható, hogy a napom három történetében egyik sem velünk esett meg. Abban, hogy az Allianz Otthonom lakásbiztosítással akár egy betört ablakból, egy csőtörésből, de még egy otthoni baleset esetén sem kerekedik a szükségesnél nagyobb feszültség, a mázli egyáltalán nem játszik közre.

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!