Na, mikor jön már a baba? Vagy: hogy halad a testvárprojekt? Amikor ismerősödet ilyen kérdésekkel faggatod, akkor jusson eszedbe, hogy minden negyedik nő él/élt át vetélést, vagy veszítette el egy éves kora előtt a kisbabáját. Nem tudhatod, hogy a kérdéseiddel nem mély sebeket tépsz-e fel. Ma van az „átsuhanó” babák, azaz a születésük előtt vagy az azt követő egy évben meghalt babák napja.

Mi történt?

Az „átsuhanó” babákra emlékezünk. A téma tabu, ami tovább nehezíti a gyász feldolgozását.

Miért fontos?

Ezen a napon azokra kisbabákra, kis életekre emlékezünk, akik születésük előtt vagy az azt követő egy éven belül haltak meg.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

  • A Babagenetika Egyesület szeretné áttörni az egy éves koruk előtt meghalt babákkal kapcsolatos hallgatás falát.
  • A szervezet a világnap alkalmából a Szeglet Közösségi Tér és Kávézóban egy kiállítást rendezett, amely október 14-e és 16-a között tekinthető meg.
  • Bemutatjuk a Másállapotot a szülészetben nevű mozgalom ajánlásait, amelyek egy emberségesebb, nőközpontúbb ellátórendszer kialakítását célozzák.

Nehéz elképzelni megrázóbb eseményt, mint amikor egy édesanya elveszíti kisbabáját. Minél nagyobb az a baba, fizikailag és lelkileg annál megterhelőbb az elvesztése. Az élet rendje az lenne, hogy megszületünk, felcseperedünk, gyermekeink lesznek, eltemetjük öreg szüleinket, majd a gyerekeink minket temetnek el. Ezek a szakaszok is számtalan nehézséggel, drámai pillanattal vannak tele. De még sokkal nehezebb, amikor valaki a méhen belül, vagy a születést követő egy éven belül veszíti el a babáját.

– Amikor megkérdezik tőlem hogy hány gyermekem van, azt szoktam mondani, nyolc: ötöt megszültem és itt van velünk, és van három, akik sajnos nincsenek itt velünk, ők az átsuhanó babáink, de ők nem a mi titkaink, nem arról van szó, hogy állandóan róluk beszélünk, de tudnunk kell beszélni róluk, és nagyon fontos, hogy a környezetünkkel is meg tudjuk ezt beszélni, és nekik is segítsünk ebben

– meséli megindító őszinteséggel Sevcsik-Magyar Anna, a Babagenetika Egyesület vezetője egy televíziós műsorban annak kapcsán, hogy a babagyász világnapja alkalmából egyesületük kiállítást szervezett erről a megrázó, fájdalmas és sokszor elhallgatott témáról.
Pedig rengeteg nőt érint a probléma: ma Magyarországon minden negyedik várandósság vetéléssel végződik. Királyfalvi Jennifer Babagenetika Egyesület egyik képviselője frissen esett át egy ilyen tragédián. a kamerák előtt őszintén beszélt arról, hogy semmiképpen nem jó, ha nem beszélünk erről, és azok az ismerősök, akik tegnap még pocakkal látták, ma már viszont nem, nem tehetnek úgy, mint ha semmi nem történt volna. – Jó érzés minden érintett anyukának, hogy együtt éreznek vele. Erről szól a kiállításunk is – fűzi hozzá.
Az Egyesületben (lásd keretes írásunkat – a szerk.) figyelnek arra is, hogy nemcsak a nők érintettek a gyászban, hiszen családokat érint a tragédia, a fájdalomban osztoznak az apák is, testvérek, más hozzátartozók. Ilyenkor az egyik legtapintatlanabb mondás, ha valaki azt mondja az érintett nőnek: „ó, fiatal vagy még!”, vagy „Úgyis ott vannak a már megszületett egészséges gyerekeid”. Ezek a mondatok nagyon fájnak – hívja fel a figyelmet rá Sevcsik-Magyar Anna, hozzátéve, hogy az elveszett kisbabák örökre ott maradnak az édesanyák, családtagok szívében. A gyásznak van egy folyamata, ebben sokat segíthet egy terápia, sokszor egy később érkező testvér oldja ezt a fájdalmat, de ez egyéneként változó.

Az alapító, Sevcsik-Magyar Anna személyes érintettségén, saját tapasztalatán keresztül érezte úgy, létre kell hoznia egy olyan szervezetet, amelynek tevékenysége összetett és hiánypótló. Segít abban például, hogy a genetikai vizsgálatokat minél szélesebb körben megismertesse a gyermekvállalás előtt vagy közben lévő szülőknek, illetve segít, hogy minél több ember számára elérhetők legyenek az amúgy elérhetetlennek tűnő szakemberek. Információval, extrém drága szűrővizsgálatok és kezelések megszervezésével és amennyiben komolyabb akár élettel összeegyeztethetetlen probléma áll fenn, a végsőkig támogatják az érzelmileg vagy éppen anyagilag rászorulókat. „Legalábbis így indultak el, azóta pedig már mindent csinálnak, anyákat menekítenek ki abuzív házasságokból, csak külföldön elérhető kezeléseket szerveznek le rászorulóknak” – tudjuk meg róluk a honlapjukról.

Az Egyesület az információátadáson, és az érintett családok támogatásán kívül egy harmadik fontos küldetést is felvállalt: a szakma érzékenyítését.

Sajnos sokszor fordul elő, hogy egy orvos, egy szülésznő, egy műtős, egy nővér nem megfelelő módon viselkedik egy vetélő, vagy egy halott babáját megszülni kénytelen anyával.

A babájukat elvesztő nőknek gyakran egy szülészeten, egészséges babasírástól kísérve kell pokoli kínjukon végigmenniük.
A Más állapotot a szülészetben elnevezésű mozgalom régóta küzd azért, hogy változást idézzen elő a nőközpontú ellátás megvalósulása érdekében és hangot adjon a nők által megélt élményeknek – elsősorban a fogantatástól a gyermekágyig tartó időszakban. A babagyász világnapja alkalmából a mozgalom fontos közleményben fordult a nyilvánosság felé. „Könnyebb lenne a gyászunk, ha mind az élet fogadásakor, mind a halállal való találkozáskor tisztelettel fordulna a társadalom és az ellátók az anya, baba és egymás felé, ha nem övezné ekkora hallgatás és tabu gyermekvesztést, ha mindenki tudná, hogy a veszteség a női lét része, nem a nő/férfi hibája, gyengesége, ha nem lenne nehezített teher kórházban elveszíteni a babánkat a rutinszerű, érzéketlen, elavult ellátás és a fájdalmas mondatok miatt, ha egy nőt sem hagynának segítség és érdemi információ nélkül magára, ha minden nő tudhatná, mik a valós választásai és pontosan mi fog történni vele a választásai nyomán, ha mindenki tudná, hogy a korán megszakadt várandósságokat nem kötelező műszeresen befejezni, ha a nőt a saját döntésében támogatnák a szakemberek, szaksegítők, ha az anya mellett ott lehetnének az általa választott kísérők,

ha a baba testét nem kezelnék tárgyként a méltóság teljes hiányában, ha a babától való búcsú, találkozás mikéntjéről a család dönthetne, hiszen a baba ekkor is az anyához, családhoz tartozik, ha elismerné az ellátás a testvérek gyászát is, és módjuk lenne a búcsúra, ha a személyzet tudna mit kezdeni az anya, és a saját gyászával is, és ehhez támogatást kapna, ha az anyát sosem helyeznék el a gyermekágyas osztályon, frissen szült anyák és babáik mellé”

– foglalják össze.
Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, a mozgalom szerint az kellene, hogy a védőnői, szülésznői, szülészorvosi képzés részeként minden szakember tanuljon a gyász folyamatáról, a feldolgozás fontosságáról, mikéntjéről. Minden szülészeti egységnél kellene alkalmazni egy támogató szakembert, pszichológust, aki minden érintettet – az anyát, a hozzátartozóit és a szakszemélyzetet is – támogatni tudja a folyamatban. Fontos lenne, hogy beengedjék a kórházak az osztályra a sorstárs segítőket. Mindezek hiánya, illetve a méltatlan ellátás elképzelhetetlen mértékben fokozza azt a fájdalmat, amit amúgy sem könnyű elviselni.
Az ellátórendszer gyakran annyira rideg és érzéketlen, hogy arra nehéz szavakat találni. – A doktornő a lehető legérdektelenebb és legridegebb hangon közölte, hogy friss elhalásnak tűnik – írja egy édesanya a bezzeganya.reblog.hu oldalon, aki 16 hetes terhesen veszítette el magzatát. A beszámolójából kiderült: gyógyszeres rásegítést követően egy hatágyas kórteremben kellett volna megszülnie a halott babáját. A végig vele lévő támogató férje viszont kijárta, hogy pénzért, egyszemélyes alapítványi szobában essen túl a megpróbáltatáson. De nem mindenki engedheti ezt meg magának, és támogató családtagok sem vannak mindig jelen ezekben a percekben.

Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.

(Kiemelt kép: Getty Images)

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!