A következő alkalommal, amikor leadod a szavazatodat, vagy a jogaidat szeretnéd érvényesíteni, gondolj a régi női kerékpárosokra, úszókra, a trapézon ugrálókra, az erőművészekre, azokra, akik bebizonyították, hogy a fizikai és a politikai szabadság összefonódik – és a nők teljes mértékben megérdemlik mindkettőt.

Mi történt?

Nagy események elé nézünk még az idén: 2020. december 14-én választhatják meg az Amerikai Egyesült Államok 46. elnökét. A nők  csak alig 100 éve, 1920-tól adhatják le a voksaikat. A Teen Vogue most arról írt, hogy ehhez hozzásegítette őket az is, hogy az 1890-es években biciklire pattantak.

Miért fontos?

Még ma is van mit tenni, hogy a sport területén megvalósuljon a nemek közötti egyenlőség. Bár már az ötkarikás játékokon kiegyenlített a nemek aránya, a sportvezetésben még mindig akadályozza a nőket az üvegplafon.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

  • A sport sokáig csak a férfiak kiváltsága volt.
  • Mi köze a kerékpárnak vagy egy hosszabb zarándoklatnak a nők választójogához?
  • Mi a helyzet ma a sport világában? Mennyire tudnak vezetőként érvényesülni a nők?

Sokáig nem beszélhettünk női sportolókról

A nemek közötti egyenlőtlenség hosszú évszázadokra vezethető vissza, az újkori olimpiák történetében és a nemzetközi versenyeken a nők a férfiaknál jóval később állhattak pályára. Pierre de Coubertin a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2. elnöke például úgy vélte, a nők fizikailag alkalmatlanok a sportokra, és attól is félt, hogy a női sportolók elvonhatják férfi társaik figyelmét a versenyzéstől. A 20. század egyenjogúsági törekvései azonban a sportot is elérték, önálló női sportmozgalom indult útjára például Alice Milliat vezetésével, és 1922-től kezdve Women Olympic Games néven versenyeket is indítottak. Ekkor már az olimpián is szerepelhettek nők, bár jócskán korlátozott volt azon sportágak száma, melyekben elindulhattak. Az igazi áttörést az 1928-as olimpia jelentette, amikor a nők az atlétikai versenyszámokban is képviseltethették magukat. Az ötvenes évekre már sokkal több lett az olyan sportág, amelyben nők is részt vehettek, ugyanakkor még mindig nem engedélyezték nekik a 200 méteres pillangóúszást, azzal az indoklással, hogy a szervezetük számára az túl megterhelő lenne.
A KSH 2008-as statisztikája szerint 1976-ban már a sportolók ötöde, 2004-ben a 41 százaléka tartozott a női nemhez. A 2018-as Buenos Aires-i ifjúsági nyári olimpián pedig sikerült megvalósítani az egyenlőséget: ekkor egyforma volt a nemek aránya.

A nők jelenléte a sport világában kihat a jogaikra is

Jaime Schultz, a Pennsylvaniai Egyetem kineziológiai tanszékének docense azt mondja, hogy a nők sporthoz való joga szorosan összefügg az egyéb társadalmi, politikai jogok széles spektrumával. Szerinte ugyanis ugyanazok az érvek tartották vissza a nőket az oktatástól és a politikai élettől, mint a sporttól, vagy a versenyzéstől. Akkoriban úgy tartották, a nők egyikre sem képesek.

Azóta kiderült, hogy a sport és a sportolók nagyobb szerepet játszottak a választójogban, mint gondolnánk.

A szüfrazsettek egyik híres alakja, Susan B. Anthony úgy vélte, semmi nem tett többet a női egyenjogúságért, mint a bicikli, mert szabadsághoz és önállósághoz segítette őket, és megkapták tőle a függetlenség érzését. És valóban, sok nőnek egyedül a kerékpár jelentett lehetőséget, hogy kitörjenek otthonról, és szabadon közlekedjenek. Mi nők tehát sokat köszönhetünk az úgynevezett biztonsági bringának, amely az 1890-es években jelent meg, és úgy reklámozták, mint a veszélyesnek számító óriáskerekű, velocipéd társaik biztonságosabb változatát. A két azonos méretű gumiabroncsos kerékkel, pedállal, lánccal, fékekkel  ellátott bicikli hatalmas sikert aratott, és úgy tűnt, hogy a nők számára is kinyitotta a világot. A bringázó nők eldobták kényelmetlen abroncsos szoknyáikat, a bátrabbak nadrágot húztak, belekóstoltak a szabadságba.

A nők elkezdtek úgy tekinteni magukra, mint olyan egyénekre, akiknek joguk és felelősségük van abban, hogy például jobb utakon kerékpározhassanak. Hogy bizonyos kérdésekben dönthessenek és szavazhassanak.

De más sporttevékenységek is hatottak a nők emancipálódására, például tudunk úgynevezett „választójogi kirándulásokról”.  Ezek több napos, hosszú utakat jelentettek, beleértve egy kemény, 225 mérföldes útvonalat Newarkból (New Jersey) Washington DC-be, amelyet 13 nő teljesített 16 nap alatt. A Teen Vogue azt írja, hogy ahogy a nők felismerték fizikai erejüket, képességeiket, úgy lettek egyre hangosabbak, bátrabbak is. A cirkuszi akrobaták, lovasok és erős nők például egyedülálló helyzetben voltak, tekintve, hogy szinte függetlenül, az egész országon és gyakran az egész világon keresztül-kasul utaztak, önálló keresettel rendelkeztek. A női előadóművészek vonzották a közönséget, és a reklámkampányok középpontjába kerültek az 1900-as évek elején. „Ez a korszak valóban a nagy cirkuszi női hírességek korszaka volt, amellyel párhuzamosan zajlottak a nemek közötti egyenlőségért küzdő progresszív mozgalmak” – nyilatkozta Janet M. Davis, a The Circus Age: Culture and Society Under the American Big Top szerzője a Teen Vogue-nak. És noha sok női előadóművészt az alkalmazók kihasználtak, és gyakran gúnyolták őket az akkori sajtóban, mégis a nők függetlenedésének jelképei lettek. Amikor az emberek látták például Katie Sandwina erőművésznőt, aki férfiakkal birkózott, nehéz volt azt állítani, hogy a nők nem rendelkeznek a teljes állampolgársághoz szükséges tulajdonságokkal, képességekkel. Sandwina kapcsán, aki játszva felemelte férjét és kétéves fiát egy karral,  egy 1911-es amerikai cikk azt írta:

„Ha minden nő képes ilyen egyszerű és primitív módszerekkel uralkodni otthonában, akkor megkapja a szavazati jogot – vagy elveszi.”

Katie Sandwina (Forrás: Hulton-Deutsch Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)

Mi a helyzet most?

Ma már a világ legtöbb országában nem kérdés, hogy a nők szavazhatnak, ugyanakkor a sport világában még mindig nem teljesült száz százalékosan az egyenjogúság. Az utóbbi évtizedekben kétségtelenül sok pozitív előrelépés történt az ügyben, az olimpián szinte minden sportágban képviseltetik magukat a nők, és ahol előre megszabott a mezőny nagysága, ott a létszámok is azonosak. Az egyik hazai  A nők részvételi szerepe a sportszervezetekben című tanulmányban olvashatjuk, hogy a nemzetközi sportszervezetek az utóbbi évtizedekben fektették le a nemi esélyegyenlőség elveit a sport különböző területein. Ennek köszönhetően a sportágak nagy részében is kiegyenlítődött a nemek aránya. Ugyanakkor ahogy az élet számos területén, legyen szó politikáról, gazdaságról, vállalatvezetésről, vagy akár a művészetekről, úgy a sportvezetésben is inkább férfiak dolgoznak. Ahogy a magyar tanulmány is írja, a versenysportban részt vevő nők számának emelkedése fokozatosan vezet a női sportszakemberek  arányának a növekedéséhez is, de ezeken a területeken – főként a sportirányításba bevont nőket tekintve – még sok a tennivaló.

(Kiemelt kép: angol női bringások versenyre edzenek 1930 körül, forrás: Getty Images)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy előfizetői tartalmakhoz is hozzáférj!

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!