Kedvenc strandom a Tisza parton – Farkas E. Lina ajánlója

Hátra van a nyárból még pár hét, és valószínűleg a szeptemberi időjárás is lehetővé teszi majd, hogy vízpartra menjünk, így ajánlok egy kedves helyet, amivel kicsit haza is beszélek.

Minden bizonnyal kevesen ismerik ezt az ország alsó csücskében található szabadstrandot, hiszen a Dél-Alföld, ahonnan én is származom, nem tartozik a legkedveltebb nyaralóhelyek közé. Nincsenek hegyeink, dombjaink, a térségnek viszont van egy megfoghatatlan melankolikus atmoszférája, és egy még ma is kicsit zárt világa, amely a kívülállók számára talán nehezen befogadható. Az író, Cserna-Szabó András – aki szintén földim – úgy fogalmazott az egyik interjújában a Mandinernek, hogy az Alföld (…) „már a rómaiaknak se kellett, Pannonia és Dacia közé ékelődve éltek ott a ››vadak‹‹. Teljesen más kultúra, teljesen más gasztronómia, teljesen más humor” Cserna a mai napig szorosan kötődik szülővárosához, Szenteshez, több könyvét is a környék és a hozzá kapcsolódó történetek, (mint Rózsa Sándoré) ihlették, írásaiban pedig rendre visszaköszön a vidékre jellemző fekete humor és a hangulat, amelyet csak a helyiek értenek.
Ha ott születtél, az út mentén elvonuló képek behúznak, akárhányszor hazatérsz: az elnyúló földek, az Alföld sajátos csendje, a nyári melegben remegő látkép, a zöld lucerna hullámzása, a padon ülő fejkendős parasztasszonyok követő tekintete. Mi, alföldi gyerekek, függetlenül attól, hogy városban, vagy esetleg egy távol eső tanyán nőttünk fel, általában szoros kapcsolatban álltunk a természettel.

Sokunk a Tisza sodrásában tanult meg úszni, hamarabb érintette talpunkat az iszapos homok, mint az uszodák steril csempéje.

A szüleink megtanítottak minket, hogyan viszonyuljunk a folyóhoz, kisiskolásként már úgy úsztam, hogy tudtam, mitévő legyek, ha örvénybe kerülök, vagy hogy kijövet mindig csak az egyik lábamat tegyem le, mert a víz sokszor mély gödröket mos ki, amibe ha az ember belelép, ijedtében meg is fulladhat.

A szerző fotója

A mindszenti strand világos homokján, amit maga a Tisza hordott oda, generációk játszottak, napoztak, a vízpart sok helyi, környékbeli család egyetlen nyári szórakozása volt, és így van ez ma is. Emlékszem, a szülők gyakran egymás gyerekeit vitték a strandra, mindig volt, aki figyelt a másikéra, és egyébként is mindig mindenki tudta, hogy ki kicsoda, és épp merre jár. Hétvégén, amikor várható volt a nagy tumultus, anyáink korán  leterítették a strandplédeket, így foglalva a helyet. A hűtőtáskából aztán otthonról hozott palacsinta, édes dinnye, főtt kukorica került elő, és amíg a fiatal szüleink a platánfák árnyékában fröccsöztek, mi a kedvenc jégkémjeinket majszoltuk.

Sokszor olyan sokáig játszottunk a vízben, hogy a szánk is elkékült,  de még így is nehezen lehetett kiparancsolni minket a partra, hogy aztán óriási frottír törölközőnkbe bugyolálva, egymáshoz bújva vacogjunk.

A strandnak voltak jobb és rosszabb idényei, előfordult, hogy a folyó agyaggal terítette be a partot, és olyan kemény lett tőle mint a beton, (ezen egyébként remekül lehetett csúszdázni, ha leöntöttük vízzel), és előfordult olyan is, hogy a szárazság miatt annyira összeszűkült a Tisza ezen szakasza, hogy az apáink játszva átúszták, és integetve kurjongattak nekünk a túlpartól.

Így találod meg:

A Mindszenti Tisza-parti szabad strand, a Tisza bal partján, a Kurca torkolatánál fekszik, kb. 50 km- re Szegedtől északra, a Hódmezővásárhely – Mártély – Mindszent – Szegvár – Szentes útvonalon.

Ma a strand kicsit máshogy néz ki mint gyerekkoromban, új arcokat látni a partján, ami teljesen megújult: az elmúlt években kiépítették: a területét, tavasszal majd négyszáz köbméter homokot hordtak el a partról, hogy a folyó tavaszi áradásakor felgyűlt részt lankásabbá tegyék. Szezonnyitás előtt rendezték a terepet, megnövelték például a tavalyi kutyás strandolóknak elkülönített részt,  a parton pedig bérelhető napernyőket szúrtak le. Két dolog maradt állandó: a homok és a víz, ami hol elveszi, hol visszaadja a strandot.
A távolabbról érkezők meg tudnak szállni a szintén felújított helyi kempingben, vagy a kisvárosban található panziókban. A vízparton halászlé illatú étterem, büfék, sörözők sorakoznak egymás mellett, helyi és strandi ételekkel, de a gyerekeknek van játszótér, egy strandröplabdapálya felnőtteknek, és persze lehet bérelni kenut, kajakot is. 
A kisváros, Mindszent, ahol a környék közkedvelt strandját találjuk, Szentes és Hódmezővásárhely között félúton fekszik, Szegedtől alig negyven kilométerre. Már az ókorban is lakott volt, a történelem folyamán aztán többször elpusztult, de a visszatelepülőkkel mindig tovább élt. Ahogy a közkedvelt vízpartja is.

(Kiemelt kép: a szerző fotója)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy előfizetői tartalmakhoz is hozzáférj!

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!