Az évszázad embere véletlenül fedezte fel a penicillint

Sir Alexander Fleminget köszöntjük születésnapján.

Mi történt?

Alexander Fleming, orvos-kutató 139 évvel ezelőtt, ezen a napon született meg Skóciában.

Miért fontos?
Az első antibiotikum feltalálásával új korszakot nyitott a gyógyításban: lehetővé tette a baktériumok okozta fertőzések, például a TBC, a skarlát leküzdését. Fleminget 1999-ben 1600 közismert skót személyiség közül az évszázad emberének választották.

Tovább olvasnál? Ez lesz még a cikkben:

  • Ha nem örököl egy halom pénzt, valószínűleg orvos sem lett volna belőle.
  • Egy véletlen helyzet hozta el a felfedezést, de mások is kellettek ahhoz, hogy gyógyszer legyen belőle.
  • Már ő is megmondta, ne szedjük összevissza az antibiotikumot. Mutatjuk, miért.

Farmról az orvosi egyetemre

Alexander Fleming sanyarú sorsú gyermekként nőtt fel a skóciai Lochfieldben, egy idős farmer fiaként. Anyagi helyzete csak felnőtt korában fordult meg, amikor a nagybátyjától egy nagyobb összeget örökölt. Kereskedelmi középiskolát végzett, majd tisztviselő lett egy hajózási társaságnál, amikor anyagi helyzete rendeződött, bátyja, Tom unszolására jelentkezett a St. Mary kórház iskolájába, 1903-ban.
Később, diplomás orvosként is itt helyezkedett el, a híres bakteriológus és vakcina-kutató Almroth Wright asszisztense lett. Fleming az első világháború idején keményen dolgozott harctéri orvosként, amiért ki is tüntették. Az ottani, kemény tapasztalatai indították el a penicillin felfedezése felé, ugyanis észrevette, hogy az orvosok és szanitécek hagyományos fertőtlenítő eljárása egyes sérülések esetében gyakrabban vezet a sebesült halálához, mint a felépüléséhez. Az orvos úgy sejtette, hogy a halálok oka összefügghet azzal, hogy a kezelés során a fertőtlenítő szerek csak a felületi baktériumokat ölik meg, miközben a gyulladásokért, szövődményekért felelős kórokozók könnyen elszaporodnak, és elpusztítják az immunrendszert. Elméletét, mentora, Almroth Wright is támogatta,  és kísérletekre buzdította, amelyek először a szervezet védekezőképességét növelő lizozim, majd 1928-ban a penicillin felfedezéséhez vezettek.

Sir Alexander Fleming 1941 körül. (Fotó: Topical Press Agency/Getty Images)

Az áttörésben nagy szerepe volt a véletlennek is

A történet szerint 1928-ban, amikor hazatért egy családi vakációról, elvégezte újra a kísérleteit, és feltűnt neki, hogy az asztalon hagyott baktériumtenyészetei közül az egyik penészgombával befertőződött, és a foltok körül baktériummentes gyűrű alakult ki. Elkülönítette a száraz kenyéren tenyésző álló gombát, majd némi vizsgálat után megállapította, hogy az általa termelt anyag, a penészlé (ez volt a penicillin) még hígított állapotban is meggátolja a baktériumok növekedését.
Konstatálta, hogy a felfedezése az emberi szervezetben a baktériumok egy részét elpusztítja, de a fehérvérsejteket nem támadja meg, ezért alkalmas lehet a mikroorganizmusok okozta fertőzések helyi kezelésére. Azonban mivel nem volt kémikus, nem tudta az anyagot azonosítani, így összegző cikkére évekig nem figyeltek fel. Aztán az 1930-as években folytatta kísérleteit, de eredményei nem győzték meg a feletteseit, és nem voltak hajlandóak alkalmazni egy vegyészt, aki az analízist és izolálást el tudta volna végezni. Végül 1940-ben felhagyott a penicillinnel, éppen akkor amikor az oxfordi Howard Florey és Ernst Boris Chain elkezdte a gyakorlati alkalmazását kutatni, majd ki is dolgozták a tömegtermelésének feltételeit. Bár Fleming nem volt ott a gyógyszer előállításának végső szakaszánál, természetesen az ő felfedezéséről sem feledkeztek meg, és 1944-ben lovaggá ütötték, 1945-ben pedig – Chainnel és Floreyval közösen – orvosi Nobel-díjjal jutalmazták.
1942 végére már megkezdődött az ipari előállítása, a normandiai partraszállás idején pedig már elegendő penicillin állt rendelkezésre, hogy a sebesült katonákat ellássák.Fleming akkor is szerény maradt, amikor később heroizálni kezdték felfedezése miatt,  és mindig elismerően nyilatkozott Florey és Chain munkájáról, akiknek köszönhetően a penicillin klinikailag használható gyógyszerré válhatott. Fleming arra is igen hamar rájött, hogy ha túl kis dózisban, vagy túl rövid ideig adják a szert, a baktériumok rezisztenssé válhatnak a penicillinnel szemben. 1948-ban vonult nyugdíjba. 1955. március 11-én halt meg Londonban. 

Miért kell rendeltetésszerűen, az előírás szerint szedni az antibiotikumot?

Korábban csak azokat a vegyületeket nevezték antibiotikumoknak, melyeket valamilyen élőlény (gomba, baktérium) termelt, de ma már azonban minden baktériumellenes gyógyszert (a mesterségesen előállítottakat is) antibiotikumnak neveznek. Az első felismert antibiotikum ugye a penicillin volt, és már Fleming is figyelmeztetett előadásaiban, hogy csak indokolt esetben és előírás szerint használjanak antibiotikumot. Ellenkező esetben ugyanis bekövetkezik az antibiotikum-ellenállás (rezisztencia), ami a baktériumok azon tulajdonsága, amikor az antibiotikumok károsító hatására nem vagy csak kevéssé lesznek érzékenyek. Hogy ezt elkerüljük, tartsuk be a következő szabályokat:

  • Csak úgy ne kapkodjuk be az otthon talált antibiotikumot. A panaszokkal mindig forduljunk orvoshoz, és az általa, a bakteriális fertőzésre, betegségre felírt antibiotikumot használjuk. Az otthon megmaradt gyógyszert nem szabad bevenni, még akkor sem, ha esetleg a jelentkező tünetek megegyeznek azzal, amit korábban észleltünk.
  • Tartsuk be az orvosi javaslatot, a gyógyszerből annyit és addig szedjünk, amíg az elő van írva. A nem kellő ideig tartó gyógyszerszedés oka lehet a betegség kiújulásának, mert a teljes gyógyulás nem függ össze a tünetek megszűnésével.
  • Az antibiotikumok mérséklik a bélflóra működését, a bélbaktériumokat elpusztítva tünetként okozhat bélgyulladást, hasmenést, vagy székrekedést, ezért széles spektrumú antibiotikumos kezelés mellett mindig ajánlott a bél baktériumflóráját probiotikus gyógyszerrel segíteni. A probiotikumok  jótékony hatású baktériumok, amelyek helyrebillentik a bélflórát, ezzel erősítve az immunrendszert és segítik a vitaminhiány megszűnését.

(Kiemelt kép: Penicillin minta eredeti csomagolásban, 1950 körül.

Fotó: SSPL/Getty Images)

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!