Elhunyt Ennio Morricone, de a zenéje örökre velünk marad

Egy igazi mester távozott közülünk.

Hétfőre virradóan, 91 évesen elhunyt Rómában Ennio Morricone. A La Repubblica szerint kórházban halt meg, ahol egy szerencsétlen esés okozta combcsonttörés miatt ápolták. Morricone azon kevesek közé tartozott, akikről vitathatatlanul lehet állítani, hogy minden idők legnépszerűbb, legnagyobb hatású és minden bizonnyal az egyik legtehetségesebb filmzeneszerzője volt.
Olyan örökzöld slágerműveket köszönhetünk neki, mint A Volt egyszer egy Vadnyugat, A profi, A misszió, a Cinema Paradiso, Az óceánjáró zongorista legendája vagy a magyar Sorstalanság zenéje. Ő volt az a zeneszerző, akitől szinte minden filmrajongónak megvolt a saját kedvence. A Nők Lapja is összeállította korábban a saját listáját.

Trombitáscsaládból a legnagyobb filmesek közé

Morricone egyszerű zenészcsaládból származott, és ez a miliő annyira hatott rá, hogy már hatévesen komponálni kezdett. A tanulmányait később a Santa Cecilia Konzervatóriumban végezte, hogy apja nyomdokaiba lépve belőle is trombitás legyen. Az, hogy mindeközben végig zeneszerzőnek készült, nem tetszett a tanárainak, ám így is végzett 1946-ban, és a rá következő évben már le is szerződött színházi zeneszerzőnek.
Az áttörést az hozta el neki, amikor valaki beajánlotta egykori iskolatársának, Sergio Leonénak, a spagettiwesternek későbbi királyának, aki éppen az Egy maréknyi dollárért című filmjére készült. Leone meg is hallgatott tőle pár darabot, de nem igazán tetszett neki. Morriconét viszont nem lehetett egykönnyen eltántorítani, megmutatta a rendezőnek az Un pugno di… West című albumról a Pastures of Plentyt, amit ő hangszerelt. Leone annyira el volt ragadtatva, hogy ezt átdogozva meg is született a film híres nyitánya.
Szoros közös munkásságuk innentől elemien befolyásolta a filmművészetet és a western műfaját. A Dollár-trilógiával mindjárt három legenda is megszületett: Leone, Morricone és Clint Eastwood.

Az, hogy Leone filmjeiben ennyire erőteljes a zene, nem véletlen, hiszen nemcsak aláfestő elemnek tartotta, hanem fajsúlyos dramaturgiai szereplőnek. A Pár dollárral többért és a Volt egyszer egy Vadnyugat forgatásához Morricone így előre megírta a filmzenét, és a felvételek során ezt hallgatta a stáb, hogy azonnal hasson a színészek játékára is.
Morricone kézjegyének számított, hogy a korban még szokatlan hangszereket is használt a nagyívű kompozíciókhoz: elektromos gitárt, különböző sípokat, torzításokat, harangot vagy a felejthetetlen harmonikát. Ez persze nem mindenkinek tetszett, Brian DePalma a nyolcvanas évek végén például egyáltalán nem volt boldog, amikor A háború áldozatai című filmjéhez írt zenét – és benne a pánsípokat – meghallgatta. Az idő viszont Morriconét igazolta, a film pergő képeihez ugyanis különösen jól passzolt a zene, így végül a rendező is megbékélt.
Nemcsak a hangszerelés újdonságai tartoztak Morricone különcségei közé, hanem az is, hogy a legtöbb zeneszerzőtől eltérően nem zongorára komponált. Azaz nem zongorával találta ki a művet, és aztán azt bontotta szét szólamokra, hanem kapásból a partitúrát írta meg.

Füttyszó az örökkévalóságnak

Morricone zenéje eggyé vált a westernnel, ám nem csak ebben a műfajban alkotott nagyot. Szerzett zenét bűnügyi filmnek (A profi), fantasy-kalandfilmnek (Vörös Sonja) vagy filmdrámáknak is (Mindenki jól van), és olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Pier Paolo Pasolini (Salo, avagy Szodoma 120 napja) vagy Quentin Tarantino (Aljas nyolcas). A magyar Koltai Lajossal három film is összeköti őket, a Maléna, Az óceánjáró zongorista legendája és a Sorstalanság.
És persze számtalan díjjal is jutalmazták nemcsak Olaszországban, hanem szerte a világon. Többször elnyerte a brit filmakadémia díját (BAFTA), megkapta a francia becsületrendet és a Magyar Érdemrend keresztjét is.

Hollywood megdöbbentően sokáig halogatta, hogy értékelje a munkásságát, több Oscar-jelölés és Golden Globe után végül adtak neki egy életműdíjat 2007-ben, ami inkább kínos, mint örömteli volt. Végül az Aljas nyolcasért 2016-ban megkapta a legjobb eredeti filmzenéért járó Oscart – és már csillaga is van a Hollywoodi hírességek sétányán.
Nemcsak filmzenéket szerzett, hanem koncerttermeknek is alkotott, 2015-ben misét írt Ferenc pápa tiszteletére, ami a Missa Papae Francisci címet kapta, és a bemutatón ő maga vezényelte. Karmesterként fellépett spanyol, brazil, német, angol, bolgár zenekarokkal. A Győri Filharmonikus Zenekarral afrikai és ázsiai turnén is részt vett 2009-ben, de dolgozott a debreceni Kodály Kórussal is.
Morricone megközelítőleg 70 millió lemezt adott el, zenéit több filmben, sorozatban is újra felhasználták, és olyan filmzeneszerzők és más zenészek, illetve zenekarok munkásságára hatott, mint Hans Zimmer, a Dire Straits, a Muse vagy a Radiohead. Az már csak hab a tortán, hogy a Metallica 1983 óta a The Ecstasy of Gold című darab bejátszásával indítja a koncertjeit.
Morricone egész életében Olaszországban élt. 1956-ban házasodtak össze Maria Traviával, akit minden fellépésére magával vitt. Négy gyerekük született.

(Kiemelt kép: Ennio Morricone 2019. február 27-én Milánó, Olaszország. Fotó: Pier Marco Tacca / Getty Images)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.