Szörnyet teremteni nem egyszerű, pláne, ha nőként teszed

Mary Shelley alig 20 évesen megírta a Frankensteint, de csak most nyitnak neki múzeumot. Vajon miért?

Mi történt?

Rábólintott a hatóság, hogy múzeumot kapjon Mary Shelley Bathban, ahol a Frankensteint írta.

Miért fontos?

Mert ez a Frankenstein megjelenése után több mint 200 évvel történik, miközben a regény a világ száz legnagyobb hatású könyve között van, és az első sci-fiként tartják számon.

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

  • Mary Shelley regényénél csak az élete volt tragikusabb.
  • Nem ő az első író, akinek múzeuma lesz Bathban, de miért csak most?

Elég szimbolikusra sikerült Bath város és a North East Somerset Council döntése, miután jóváhagyták az Egyesült Királyság első Frankenstein Múzeumának terveit.
A Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regényt ugyanis Mary Shelley írta, jórészt Bathban, ám 1818-ban név nélkül jelent meg, hogy elkerüljék a felháborodást, hogy ezt a könyvet egy nő írta. Mary Shelley ekkor mindössze 20 éves volt.
Bár a Frankensteint azóta a világ száz legnagyobb hatású könyve közé sorolták, az első sci-fiként tartják számon, és többször feldolgozták filmen, televízióban, sőt Frankenstein szörnye a horror egyik ikonikus alakja is lett – Mary Shelley még a regény megjelenésének 200. évfordulóra sem kapta meg azt az elismerést, hogy a történelmi és kulturális örökségére olyan büszke hazájában múzeumot szenteljenek neki.

Frankenstein nem a szörny neve

A Frankenstein legalább annyira feszegeti az etikus tudomány kérdéseit, mint az olyan alapvető morális kérdéseket, hogy ki és mi a jó vagy a rossz, és foglalkozik a szülő- és gyökerek nélküliség elemi elhagyatottságával. A regény (egyik) főszereplője Victor Frankenstein, egy tehetséges genfi fiatalember, aki a halál természetét kutatja kémiai és matematikai tanulmányai segítségével. Létrehoz egy teremtményt, akitől viszont elborzad és elmenekül, amikor az életre kel. A lény felkutatja teremtőjét, és Frankenstein megígéri neki, hogy alkot neki egy társat, viszont másodjára is cserben hagyja. 
A regény több nézőpontból mesél, Victor Frankenstein és a kerettörténetet elmondó Walton kapitány mellett megszólal a teremtmény is. Ez a rész különösen megrendítő, hiszen az ébredő lény fázik, egyedül van, nem érti a körülötte lévő világot, amelyik fél tőle és ellenséges vele. Bár megtapasztal valamennyit az emberi jóságból és megtanul beszélni is, főleg az elutasítás jut neki osztályrészül – és ő is megijed saját magától, mikor egy víztükörben felismeri magát. A lény előbb véletlenül, majd tudatosan is gyilkol, ez és a külseje teszi az emberek számára szörnnyé. Ezzel együtt a regény és a későbbi feldolgozások is játszanak azzal a kérdéssel, ki is itt a valódi szörny.
Érdekesség, hogy az eredeti regényben Frankenstein nem hullák testrészeiből varrja össze a lényt, és azt sem tudjuk meg, pontosan hogyan kelti életre – ezeket majd a későbbi feldolgozások adják a történethez, amely végül legalább annyira lett horror, mint sci-fi is. A lénynek egyébként nincsen neve, az idők során tévesen kapcsolódott össze a teremtő, Victor Frankenstein neve a saját teremtményével.

Verseny egy esős nyáron, aminek a horror lett a győztese

Pedig nemcsak Mary Shelley regénye, hanem az életútja is figyelemre méltó, ami ad egy csavart a könyv születésének is.
Mary az ismert filozófus, író és újságíró, William Godwin és a feminista írónő, Mary Wollstonecraft lánya volt. Sajnos az anyját nem ismerhette, mivel ő a születése után gyermekágyi lázban meghalt, viszont Mary így is szó szerint szabad szellemben nevelkedhetett – ami nőként a korban egyáltalán nem számított megszokottnak.

Mary Wollstonecraft Shelley (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)

A hatalmas könyvtárukban és a rendszeres vendégnek számító művészek, tudósok, szabadgondolkodók között felcseperedő lány 15 évesen ismerte meg apja házában az akkor már nős romantikus költőt, Percy Bysshe Shelleyt. Egymásba szerettek, a történetük pedig innentől olyan, mint egy gótikus, romantikabeli regény: Shelley felajánlotta a feleségének, hogy éljenek hármasban, de a nő ezt nem akarta, innentől Mary és Percy titokban találkozgatott a lány anyjának sírjánál. Amikor lebuktak, megszöktek, és végül a szintén költő Lord Byron fogadta be őket, aki akkor Svájcban élt.
Ekkor született a Frankenstein ötlete is. Az a nyár különösen esős volt, ez volt ugyanis az az év, amikor kitört a Tambora-vulkán, ami az egész Földön drasztikusan megváltoztatta az időjárást, illetve közvetlenül és közvetve több millió ember halálát okozta.  

Mivel a szabadban nem tudták múlatni az időt, Byron költői versenyre hívta ki Maryt, Percyt és a magánorvosát, John William Polidorit: az nyer, aki a legijesztőbb történetet találja ki.

A versenyből a horror két óriása emelkedett ki nyertesként, hiszen Frankenstein szörnye mellett a balkáni vámpírhiedelmek hatására Byron és Polidori is vámpírtörténeten kezdett dolgozni. Polidori A vámpírja a romantikus vámpírtörténetek őse lett.
De vissza Maryhez! A Frankenstein ötletét egy rémálomból merítette, amelyben egy diák térdelt egy lény mellett, amit ő rakott össze. Az irodalomtörténészek szerint hatásában nem elhanyagolható az sem, hogy míg írta, Mary féltestvére öngyilkos lett és meghalt az első gyereke is.
Az eredetileg novellának induló történet Shelley biztatására növekedett regénnyé. Ekkor már Bathban éltek, és hamarosan össze is házasodtak, miután Shelley felesége is öngyilkos lett. (A történet még ennél is kacskaringósabb és tragikusabb. Szó volt róla, hogy Mary Shelley életét feldolgozzák a National Geographic Géniusz-sorozatában, de végül Aretha Franklin beelőzte.)
A Frankenstein először 1821-ben jelent meg Mary Shelley neve alatt, de ennek nem örülhetett sokáig, mert a következő évben a férjét is elveszítette: Percy Shelley a hajójával viharba került és meghalt. Mary Shelley 1851-ben bekövetkezett haláláig írt és szociálisan is érzékeny maradt. Anya örökségét tovább folytatva támogatta azokat a nőket, akiket a társadalom kivetett magából.
Amikor megnyitják a neki dedikált múzeumot, Bath – az ókorra visszanyúló történelmi öröksége mellett – már két jelentős író emlékmúzeumának is otthont ad majd. Mary Shelleynek és Jane Austennek.
Egy múzeum gondolatától persze sok embernek nem csillan fel a szeme az izgatottságtól, de mégis jelzésértékű, hogy még ma is igazából milyen munkásságot ismerünk el egy nőnek. Ha – nem kevés csípős társadalomkritikával, de – szerelemről és házasodásról ír, mint Austen, az oké, de ha szörnyek teremtéséről egy sokszor ponyvával asszociált műfajban, mint a sci-fi (vagy a horror), az már nem? Akárhogyan is, végre sikerült ezen is túllendülni, várjuk a nyitást.

Ha tetszett a cikkünk, regisztrálj, hogy előfizetői tartalmakhoz is hozzáférj!

(Kiemelt kép: Az 1931-es James Whale rendezte Dr. Frankenstein Boris Karloffal a teremtmény szerepében. Fotó: Silver Screen Collection/Getty Images)

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!