Amiatt szorongsz, hogy vége lesz a karanténnak? Nem vagy egyedül

Tényleg szoronghat valaki amiatt, hogy hamarosan lazíthatnak a korlátozó intézkedéseken? Bizony, és ez épp annyira megterhelő, mint a karantén miatt szorongani.

Mi történt?

A karantén miatti életet kezdjük megszokni, és mintha egyre többen szoronganának amiatt, hogy mi lesz, ha vége lesz a korlátozásoknak.

Miért fontos?

Sokakra hatalmas terhet ró a helyzet, de rengetegen vannak, akik számára kedvező a lelassult élet, a kevesebb stressz miatt javult az életminőségük – őket különösen érzékenyen érinti, ha véget érnek a korlátozások. 

Tovább olvasnál? Erről lesz még szó:

  • Hogyan élik meg olvasóink a karantén végének lehetősége miatt kialakult szorongást?
  • Hogy lehet, hogy megszerettünk egy ilyen faramuci helyzetet?
  • Fogadd meg az alábbi tanácsot, ha téged is érint a dolog! 

Lassan két hónapja, hogy az önkéntes karantén és a vele járó csökkentett üzemmódban zajló élet a valóságunkká vált. Amíg a koronavírus-járvány elején arról szóltak a hírek és az volt a központi téma, hogy mekkora lelki terhet rónak ránk a korlátozó intézkedések és hogyan küzdjünk meg a bezártság okozta szorongással, addig az elmúlt napokban mintha egy új jelenség ütötte volna fel a fejét, történetesen az, hogy egyre többen aggódnak amiatt, hogy vissza kell térni a megszokott kerékvágásba. Ahogy egyre több országban lazítanak a korlátozó intézkedéseken, egyre reálisabban rajzolódik ki az a kép, hogy hamarosan visszatérhetünk az életünkhöz. Ami egyrészt jó, másrészt viszont szorongást is kelthet az emberben a kérdés, hogy mégis mi lesz a karantén után?

Az elmúlt hetekben hozzászoktunk az újfajta életünkhöz – van, akik számára ez nagyobb megpróbáltatással jár, mint például a szülők (akikre gyakran elviselhetetlen terhet ró például a távoktatás), vagy azok, akik elveszítették a munkájukat, esetleg kényszerből ideiglenesen pályát módosítottak. De bőven akadnak olyanok is, aki számára ezekkel az intézkedésekkel lelassult az élet és kicsit fellélegezhettek. Bármelyik is legyen a realitásunk, az ezzel kapcsolatos negatív érzéseink is a mindennapjaink részévé váltak. Az ember pedig képes adaptálódni gyakorlatilag bármilyen helyzethez, így a koronavírus-életformát is kezdjük megszokni. És első hallásra bármennyire is kicsavartnak tűnik, lassan amiatt kezdünk aggódni, hogy mi lesz, ha ez is megváltozik – olvasható az Anxiety UK-n (Nagy Britannia egyik, szorongással kapcsolatos karitatív, lelki segéllyel is foglalkozó szervezete) megjelent cikkben. Tehát, amíg eleinte akár rettegést érezhettünk a megváltozott életkörülményeink miatt, most, hogy beleszoktunk, amiatt kezdünk aggódni, hogy mi jön ezután… A jelenséget post-lockdown anxietynek, azaz bezártság utáni szorongásnak nevezik.

Vége a nyugalomnak?

A karanténkorlátozások körvonalazódó (vagy legalábbis annak tűnő) vége különösen azok számára tűnhet kellemetlennek, akiknek ezek a korlátozások egy kis lassulást hoztak az életébe. Ők azok, akik számára megkönnyebbülést hozott a járvány, mert annyira túl voltak terhelve, hogy a munkájuk, a felfokozott mindennapi pörgés többszörösen is szorongást, akár pánikot váltott ki életükben. 
– Engem például iszonyúan elkezdett nyomasztani, hogy mi lesz, ha újra napi szinten be kell majd járnom az irodába – mondja Anna, aki reklámszakember, és igen kényelmesnek bizonyult számára a kényszerű home office. – Persze van negatív oldala is a dolognak, hiszen a kevesebb a munka miatt a fizetésünk is lecsökkent, de én szinte fellélegeztem. Napról napra szívesebben ültem le a gépem elé a videó meetingekhez, élvezem, hogy magam osztom be az időmet, hogy nincs annyi stressz, a pszichológusomnak is jeleztem, hogy úgy érzem, számomra egyfajta terápia ez a karantén.

A napokban kezdett aggasztani, miután olvastam, hogy Olaszországban is feloldanak bizonyos korlátozásokat, hogy nem leszek képes újra annyi stressznek kitenni magam a munkában, mint korábban, ami viszont a karrierem hátráltatásával járhat.

– Hasonlóan nyilatkozott Kati is, aki projekt managerként dolgozik és jobbára korábban is online, de azért munkahelyére bejárva fogta össze a munkafolyamatokat. – Több okból kifolyólag sem szeretném, ha véget érne ez az időszak. Szerintem sok cégvezető fölöslegesen fél attól, hogy ha nem kontrollálják személyesen a munkát, akkor az nem lesz hatékony, pedig most kiderült, hogy nagyon is működőképes a dolog. Számomra sokkal hatékonyabb így a munkavégzés. Végre nem az van, hogy rohanok óvodába a gyerekkel, aztán be a munkába, majd délután hazaérve a ház körüli teendők, gyerekfektetés, majd újra egy kis munka a program. Így, hogy otthon vagyunk, a délutánjaim, estéim sokkal szabadabbak, a férjemmel remekül megosztunk minden otthoni és gyerekkel kapcsolatos teendőt. Az is gyakran megesett, hogy akkor is a munkahelyen kellett dekkolni, ha nem volt mit ténylegesen csinálni, szuper, hogy most ez sincs. Mintha most jobban tiszteletben tartanák a privát szférámat a főnökeim. 

Egyáltalán nem vágyom arra, hogy a mókuskerék újra beinduljon, hogy mindenhol tömegek legyenek.

Persze az amiatti aggodalmaskodás is lelki terhet jelent majd, hogy vajon rendesen el van-e mosva a pohár, amiből a munkahelyi menzán iszom, vagy hogy ki beteg körülöttem egy tömött buszon.  Arra jutottam, hogy emiatt fogok pszichológust felkeresni, muszáj az élet újraindulásával kapcsolatos félelmeimet megbeszélni egy szakemberrel – mesélte Kati indulatosan.
Anett egy másik aspektusát fedte fel a járvány végével kapcsolatos szorongásnak: – A férjem retteg a koronavírustól, és biztos, hogy nem akarja majd, hogy a kislányunk addig betegye a lábát az óvodába, amíg akár egyetlen beteg is van az országban. Én azonban vágyom már nagyon a megszokott életemre, így bennem az okoz szorongást, hogy emiatt a lehetetlen helyzet miatt egy csomó konfliktusunk lesz a férjemmel – mesélte.
Hasonló élményekről számolt be a Bustle magazinnak Caroline Fleck klinikai szakpszichológus is: – Bizonyos klienseim arcán elégedettséget látok, amikor arról a különös megkönnyebbülésről beszélnek, amit azóta tapasztaltak, hogy az általuk korábban ismert élet megváltozott. Vitathatatlanul van abban valami gyógyító, ha az ember csak úgy egyszerűen létezhet. Különösen egy olyan társadalomban, amely erősen arra hajt bennünket, hogy folyamatosan csinálnunk kell valamit.
Ha te is azok közé tartozol, akiket már most nyugtalanít a gondolat, ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Ahogyan a karantén miatt kialakult szorongás is teljesen jogos érzés – a folyamatos bizonytalanság és a lappangó vagy nagyon is kimondott félelem mellett ugyanis a gyász is meghatározó érzése a jelenségnek (erről korábban írtunk már a nőklapja.hu-n) –, úgy az újraindulástól való félelem is normális. Ha emiatt szorongsz, ne ostorozd magad és légy együttérző magaddal. Meg kell értened, hogy a karantén utáni léthez való visszaszokás ugyanúgy eltart majd egy darabig, ahogyan a karantén elfogadása is. Az ehhez való alkalmazkodás lépésről lépésre fog megtörténni, fokozatosan kell visszaszoktatni magad mind a munkához, mind a magánéleted visszatéréséhez – írja az AnxietyUK szakértője.

(Kiemelt kép: Unsplash)

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!