Váltanom kell. Hogyan tovább? IV. rész – Mi köze Maslow-nak a japánokhoz?

Ezen a héten Balogh-Papp Evelin közgazdász, coach azt mutatja be nekünk, hogy lehet segítségünkre az önismeret és a motivációkutatás a karrierváltás, álláskeresés során.

Akinek volt bármilyen pszichológiai témájú tantárgya az iskolában, régi ismerősként köszönti a Maslow-piramist. De emlékszünk-e még rá, mire használható?
Az eredeti modell azt vizsgálja, mi áll a motivációnk hátterében, mely szükségletek kielégítéséért vagyunk hajlandók energiát mozgósítani. A menedzsment témájú irodalomban évtizedekig a dolgozói motiváció Szent Gráljaként tekintettek rá, pedig sosem fűződtek hozzá valódi tudományos kutatások. Sokan még most is egyszerűen csak elfogadják, néhányan kritizálják, páran időnként újra értelmezik, de valamilyen formában a mai napig használják.

Maslow elmélete újragondolva

Mivel egy 1954-ben publikált elméletről van szó, így az eredeti modellt fenntartásokkal kell kezelnünk, amikor korunk emberére szeretnénk vonatkoztatni.
Az én értelmezésemben ilyen formában állhatná meg a helyét napjainkban:

  • a szükségletek hierarchiájából egyszerre több is hathat ránk,
  • a fiziológiai szinten találhatók a legelemibb szükségleteink,
  • a magasabb szinten lévő szükségletek kielégítésének nem minden esetben feltétele az alsóbb szintek teljesülése,
  • a hiányzó szükségletek elégedetlenné tesznek minket,
  • az egyes szükségletek kielégíthetőségének lehetősége motivál minket,
  • a kielégítésük viszont nem garantál tartós elégedettséget.

De akkor mégis mi az, ami hosszú távon segíthet elérni az elégedettséget? Ennek megválaszolásához a motiváció komplexebb vizsgálatára van szükség.

Mitől függ a motivációnk?

Ahogy a fenti példa is mutatja, az élethelyzetünk alapvetően befolyásolja, hogy éppen mit tartunk a legfontosabbnak. Ha például elveszítjük a munkánkat, a fiziológiai és a biztonság iránti igényünk felértékelődik, azaz megélhetésünk biztosítása előrébb ugrik a szükségleteink hierarchiájában.
A másik tényező a makrokörnyezet, azaz, hol, mikor, milyen (gazdasági, politikai, technológiai, jogi stb.) körülmények között élünk. Erre általánosságban jellemző, hogy bár meghatározó a mindennapjainkra nézve, egyén szintjén kevésbé vagyunk hatással az alakulására.
A harmadik pedig maga a személyiségünk. A tetteink mögötti legerősebb mozgatórugók megismeréséhez éppen ezért a megfelelő önismeret lehet az első lépés. Ha elindulunk ezen az úton, választ kaphatunk olyan fontos kérdésekre, mint, mik a valódi céljaink, mely erőforrásainkat tudjuk mozgósítani az elérésükhöz, és mindez hogyan járulhat hozzá a tartós elégedettséghez.

Megtalálom az IKIGAI-om

A kék zónák a Föld azon régiói, ahol az emberek a legtovább élnek. Ide tartozik például Okinawa szigete (Japán), ahol a bölcs öregek szerint minden embernek az a küldetése, hogy megtalálja az IKIGAI-ját (= a létezése okát), azaz ami elégedettséggel, örömmel és lelkesedéssel tölti meg a mindennapjait. Szerintük ez a hosszú élet titka.
A karrierünkre vonatkoztatva az IKIGAI az a tevékenység, amelyben egyesül a hobbink, a szakmánk, a hivatásunk és a küldetésünk. Amikor tehát karrierváltás vagy álláskeresés előtt állunk, első lépésként érdemes lehet végiggondolni, melyik az a tevékenység, amelyekre igazak az alábbiak:

  • szeretjük csinálni,
  • jók vagyunk benne,
  • megfizetnek érte,
  • a világnak szüksége van rá.

Ez korántsem olyan utópisztikus gondolat, mint amilyennek elsőre tűnik. Ha élvezzük a munkánkat, produktívabban tudunk dolgozni. A minőségi munkával értéket teremtünk. Ha pedig hasznosnak ítéli meg a társadalom, amit csinálunk, akkor mindkét fél profitálhat belőle. Az önmegvalósításnak ez a formája lehet az egyik mód, hogy hosszú távon elégedettebbek lehessünk a mindennapjainkban.

 

Források: Maslow, A. H. (2013 reprint) The Theory of Human Motivation, Rough Draft Printing Mogi, K. (2013) Az ikigai kis könyve – Az örömteli élet titka, Central Médiacsoport Zrt.

(Kiemelt kép: Getty Images)

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!